Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást.
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Az elválással - legalább is egyelőre - nincs gond (bár igen érzékeny), egyébként is csak délig marad - már ami a beszoktatás első időszakát illeti. Három gondom van: 1. egyáltalán nem akar pisilni az óvodában (mint mondja, ő csak itthon "szeret"; 2. ezzel szorosan összefügg, hogy csak nyár elejétől lett szobatiszta nappalra (éjszakára még pelenkát teszek), s gyakran előfordul, hogy délután, ha mélyen alszik, bepisil + kakilásnál is pelenkát használ (egyszerűen nem hajlandó se bilire, se WC-re ülni); 3. az óvodában egyáltalán nem eszik.
Most még ezek bent nagy gondot nem okoznak, hisz csak 2-3 órát tartózkodik ott, de mi lesz pár hét múlva, amikor "élesben" megy a dolog, hisz dolgoznom kell menni?? (Egyébként a szobatisztaságot soha nem erőltettük, és soha nem róttuk s rójuk meg, ha a nadrágba megy... jól tettük, tesszük?? tanácsát várom: tisztelettel: Erika.
Az óvónő válasza
Kedves Erika!
Az Ön által említett problémák bizony elég gyakoriak. Az óvodai WC-zéstől való idegenkedés így a kezdet kezdetén nem meglepő, hiszen a szokatlan, új környezet puszta ténye is gátolhatja a kisfiút a „kibontakozásban”. Elképzelhető, hogy mivel még az óvó néni személye is elég idegen számára, csak úgy, mint az óvodai szokásrendszer, nem tudja, hogy ki szabad-e menni, ki szabad-e kéredzkedni, ha úgy érzi, hogy kell. Fontosnak tartom, hogy beszélgessen el a kisfiúval arról, hogy ha pisilnie kell, bátran szóljon az óvó néninek, aki segíteni fog neki a WC-zésnél. Hozzá lehet fűzni: „- Lehet, hogy még meg is fog dícsérni, hogy milyen ügyes vagy!” Ezzel párhuzamosan, javaslom, hogy a pedagógusoknak is beszéljen a problémáról. Kérje meg őket, hogy bizonyos időközönként küldjék ki, ill. kísérjék ki pisilni a kicsit, mert valószínűleg nem mer szólni. Hangsúlyozza, hogy egy kis dícséret mennyire felbátorítaná a fiúcskát. Az óvónők valószínűleg készséggel segítenek majd. A szobatisztaság tekintetében már jó úton haladnak, az eddig alkalmazott demokratikus nevelési stílust csak helyeselni tudom. Véletlen „balesetek” előfordulhatnak, szidásra, megrovásra itt valóban nincs szükség.
A további türelmes, kitartó szoktatás hamarosan meghozza a gyümölcsét és a bili használat szorgalmazásával biztosan megoldódnak a „nagy dolgok” is.
Az óvodai étkezés elutasítása is a beszoktatás egyik jellemző problémája, azonban biztos lehet benne, hogy a teljes napos ottlét során pozitív irányba fognak változni a dolgok. Az egész napos programok, a rengeteg mozgás, szabad levegő bizony meghozza az étvágyat, valamint a gyermekben lévő gátlások, feszültségek is napról-napra egyre jobban feloldódnak majd.
Üdvözlettel: az Óvónő