A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Június óta élünk külföldön, 3 és fél éves kisfiamat augusztusban irattuk be az oviba. Azért döntöttünk az ovikezdés mellett, mert láthatóan kisfiamnak hiányzott a gyerektársaság, nagyon barátkozó kisfiú egyébként, az otthoni barátait is rengeteget emlegeti.
Kezdetben nagy lelkesedéssel indult az oviba, de sajnos még azóta is minden nap sír. Augusztusban heti 4 délelőttöt ment az oviba, szeptemberben csak heti 3-at. Ebben a hónapban eljöttek hozzánk a nagyszülők, ez volt az oka, hogy kevesebb időt töltött kisfiam az oviban (egyébként velük sem akart nélkülem maradni). Októbertől újra 4 délelőttöt megy. Van egy 22 hónapos kisöccse is, akivel otthon vagyok, illetve 2 éves korától őt is szeretném vinni heti 1-2 délelőttre.
Az óvoda görög nyelvű, itt nincs is más, az óvónő beszél angolul a gyerekekkel is. Az óvódában körülbelül a gyerekek fele külföldi.
Kisfiam már itthon stresszel rajta, nyafog, hogy oviba kell menni. Kezdetben ott maradtam vele tovább, kb. egy órát. Még így is ordított, mikor eljöttem. Egyszer egy anyuka is végignézte reggeli műsorunkat, utána megvigasztalt a kapuban, hogy nyugodjak meg, biztosan megszokja majd a fiam, és legyek biztos benne, hogy az óvónő nagyon-nagyon jó, türelmes, soha egy hangos szava nincs a gyerekekhez. Ezt is tapasztalom, megbízom az óvónőben és jónak tartom az ovit is. Mostanság már csak beadom az oviba, ad ugyan puszit már, de csak zokogva. Mindemmellett akkor is sír, amikor érte megyek. Már ahogy közelítenek a konyha felé ebédelni, máris sírva fakad. Az óvónő általában arról számol be, hogy napközben nagyon jól elvan, sőt már van egy kis barátja is, egy új angol kisfiú. Jól eljátszik, már a kis táskáját is lerakja néha. Enni még mindig nem akar, viszont itthon rendesen eszik. Ovi után mindig lelkesen mesél, hogy mi történt aznap.
Úgy érzem, hogy csak nekem szól ez a hiszti, engem "büntet" ezzel. Most már ott tartok, hogy néha dühös vagyok rá, hogy így viselkedik, és összeszorul a gyomrom meg a szívem reggelente, hogy vajon ma mennyire fog ordítani.
Jótanácsát köszönöm.
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Megmondom őszintén, nem tartom jó ötletnek, hogy rögtön a külföldre költözés után bedobta a mély vízbe gyermekét. Gondolja csak át: új lakóhely, új ország, új kultúra, ismeretlen nyelv, ismeretlen emberek vették körül hirtelen kisfiát, minek tetejébe még édesanyját is elveszítve érzi. Véleményem szerint nem szabad ilyen hirtelen ennyi ismeretlen dolgot zúdítani a gyermekre, mert ez megbosszulhatja magát akár most, akár a későbbiekben! Hagyjon időt neki is és később a kisebbik gyermeknek is arra, hogy először is megszokja, elfogadja az új környezetet, megtanuljon némiképp kommunikálni a körülötte lévőkkel, és csak utána küldje óvodába. Hogyan is érezhetné magát biztonságban abban az óvodában, ahol az egyébként vigasztalni akaró óvónéninek egyetlen szavát sem érti? Próbáljon kicsit mélyebben beleérezni gyermeke(i) nehéz helyzetébe, és ne siettesse az óvodakezdést!
Gondolja át önmagában igazán őszintén: biztos, hogy a gyermek igényét tartja szem előtt, mikor óvodába küldi? Lehet, hogy többet használna azzal, ha egy évig még otthon maradna vele, míg lelki egyensúlyát visszaszerzi a kisfiú. Az áhított gyermekközösséget így is tudja számára biztosítani játszóházi, gyermekrendezvényeken való részvétellel.
Üdvözlettel: az Óvónő