A szülő kérdése
Tisztelt Ovónő!
2 és fél éves kisfiamat viszem két héte minden reggel a bölcsibe, mivel a feleségem is munkát kapott. Eddig otthon volt vele, de sajnos szükségessé vált, hogy ő is dolgozzon. Egy játszóház jellegű bölcsiben kapott helyet, ami egy normál bölcsi de ilyen szolgáltatást is vállalnak. Mindenesetre az első napon még szívesen ment Ákos de a második naptól kitört a balhé, minden reggel szinte könyörög, hogy ne kelljen a bölcsibe mennie. Biztos velem is van a gond, de engem stresszel, amikor hallom, hogy még utánam ordít "Apa ne menj el, ne hagyj itt!" Mindamellett tudom, hogy sajnos nem megy másként. Azóta otthon is 10 percenként megkérdezi, otthon maradunk-e. Az ovónő azt mondja egy kis idő után abbahagyja a hisztit és el van, de többször még napközben is azért felsír eszébe jut. Hétvégén meg állandóan nyugtatgatni kell, hogy ne aggódjon nem kell mennie. Most inkább úgy vagyunk a nejemmel, hogy hétvégente nem is merjük neki említeni a bölcsit. Mekkora stressz ez neki, félek véglegesen csalódik bennem, és elveszítem a bizalmát. Kérem segítsen, hogyan kezeljük ezt a dolgot!
Az óvónő válasza
Kedves Apuka!
Leveléből nyilvánvalóvá vált, hogy a külső körülmények nem teszik lehetővé a 3 éves korig való otthon maradást. Ha nem így lenne, mindenképpen azt javasolnám, várjanak szeptemberig, és akkor már az óvodában kezdjék a beszoktatást.
Egy 2 és fél éves kisgyermeknek teljesen természetes módon az édesanyja, ill. a szülei jelentik a legfőbb érzelmi kapcsolatot, és ha ezt elveszíteni látja, kétségbe esik. Mivel szeptembertől újabb közösségben, az óvodában ismét át kell élnie a beszoktatás minden nehézségét, érdemes lenne még egyszer átgondolni, biztosan nem tudják-e vállalni, hogy 3 éves koráig otthon maradnak vele.
Ha a válasz egyértelműen nem, akkor a bölcsis beszoktatás hogyanját kell újra gondolni. Feltétlenül kérje ebben a gondozónők segítő együttműködését. Az első néhány napot mindenképpen rá kell szánni a szülőknek is a kíméletes beszoktatásra. (T.i: nem fognak időben beérni a mh-ükre, ...stb.) Kérje meg a gondozónőket, hogy eleinte ottmaradhasson a folyosó egyik eldugott sarkában ücsörögve, míg a kisfiú kezd magára találni a gyerekcsoportban. Ha tudja, hogy az apukája megnyugtató közelségben van, ő is kiegyensúlyozottabb lesz. Egyre jobban feloldódik a csoportban, majd mikor elérkezettnek látja az időt, eleinte rövidebb, később egyre hosszabb időre "eltűnhet" a folyosóról. (" Apu elszaladt a postára, de mindjárt jön")
Remélem, a fentiekkel sikerül a lehető legkíméletesebben megvalósítani a beszoktatást.
Üdvözlettel: az Óvónő