A szülő kérdése
Kisfiam nemrég múlt három éves. 27 hónapos koráig szoptattam (amit sajnos a környezet rosszalt,de én azt gondolom hogy egész életünkre egy szoros köteléket alakítottunk ki) Mivel második gyerek, nála már mindent sokkal tudatosabban és érzékenyebben csináltam, mint nővérkéjével. 2 éves kora óta ő is benne van a dackorszakban és sokáig tudtam a hisztijeit úgy kezelni, hogy elismertem neki, megfogalmaztam érzéseit,kéréseit, megnyugtattam, ölelgettem. Az utóbbi időben azonban erőszakos, hatalmas hangerejével -sőt fizikai erejével!- mindent el akar érni, nem tudom beláttatni vele, hogy nem mindig úgy van az, ahogy ő akarja. Bár sok neveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, mégis kezdek csődöt mondani és néha már nálam is szakad a cérna. Szép szóval, "te játssz 5 percig, a másik is 5 percig" megoldásokkal semmire sem megyek. A másik problémám, hogy ugyan részmunkaidőben dolgozom 1 éves kora óta és azóta mindig ugyanoda jár (családi napközi, ismert és szeretett emberekkel)mégis, időről időre (pl hétfő reggelenként) szívszaggató az elválás, állandó lelkiismeret-furdalásom van, amiért dolgozom. Képesek vagyunk emiatt egész nap szomorkodni. Ő szopja az ujját, oviba érkezés után sokszor magába roskad, én meg nem tudok a munkámra koncentrálni.Egy-egy hosszabb szünet után szinte újra vissza kell szoktatni. Már 16 kiló de rettenetesen sokat cipelteti magát az utcán, pedig próbálom önállóságra nevelni és ereje végképp lenne menni. Nagyon jó a kötődő nevelés koncepció, de ilyen áron??
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
A szokásosnál kicsit erősebb érzelmi köteléket valóban okozhatja a sokáig tartó szoptatás, ez azonban nem baj. Sok gyermeknek több idő kell ahhoz, hogy fokozatosan el tudjon szakadni az édesanyjától, és egyre inkább felfedezze és nyitottá váljon a tágabb környezete felé is. Ez a folyamat kb. 3 éves korban indul meg, ekkorra válik szociálisan éretté a gyermek a kortársi kapcsolatok érdemi kiépítésére.
Nem tartom kétségbeejtőnek az Ön által leírt helyzetet, hiszen soraiból kitűnik, hogy kisfiánál is megindult ez a folyamat: nem minden nap, csupán a néhány napos vagy hosszabb kihagyások után nehéz számára visszazökkenni. Ne aggódjon, ez a helyzet alkalomról-alkalomra javulni fog, míg végül teljesen rendeződik majd.
A dac kezelésére az alábbiakat javaslom: amikor hisztizik a kisfiú, ne próbáljon meg egyezkedni vele, hiszen a gyerekek ilyenkor szinte meg sem hallják, amit szüleik mondanak. Várja meg, míg az "előadás" véget ér, addig pedig egészen egyszerűen ne vegyen róla tudomást. Tudni kell, hogy a hisztit, dacot mindig azért produkálja a gyermek, hogy erőszakkal kieszközölje a szülő figyelmét, és saját akaratát érvényre juttassa. Ha mindezeket nem éri el, (hiszen a szülő tudomást sem vesz a jelentről), rá fog jönni, hogy próbálkozása hiábavaló, ez az út nem járható. Ennek megértetése nem fog varázsütésre megtörténni, idő és türelem kell hozzá. Meglátja azonban, hogy a következetes,tudatos szülői magatartás nyomán a helyzet időről-időre javulni fog, míg végül teljesen rendeződik.
Üdvözlettel: az Óvónő