Beszoktatás

"Ne sírj, mert beragasztom a szádat!"

Megválaszolva: 2009. október 9.

A szülő kérdése

Kedves Óvonő! Van egy épp 3 éves rendkívül értelmes, huncut, örökmozgó, kíváncsi ördögfiókám, aki ugyanakkor nagyon érzékeny kisfú és nagyon sok szeretethez, törődéshez lett hozzászokva. 1 hete járunk az oviba de sajnos egyelőre a beszoktatás során komoly aggodalmaim vannak. Balázs a kezdetektől fogva azt mondja, hogy fél az oviban és könyörögve kéri, hogy ne hagyjam őt ott. Az óvónénik valóban nagyon szigorúak, erős hangon beszélnek a gyerekekkel, a csoportba 30 gyerek jár, az udvaron élet halál harc megy a játékokért ahol a kicsik együtt vannak a nagyokkal így az én bátor kisfiamat aki élelmesen odamerészkedik egy-egy éppen nem használatos játékhoz a nagyok mindig megfélemlítik, így nem sok élményben van része az udvari játék során. Ennek ellenére én úgy láttam, hogy fokozatos beszoktatással, nem elsietve a dolgokat szépen haladtunk lépésről lépésre. Az óvónők viszont 3 nap után türelmetlenné váltak és megkértek, hogy hagyjam őt ott reggel és csak ebéd után menjek érte. Kisfiam végtelenül, hisztérikusan sírt utánam hosszú hosszú ideig én pedig hallottam a folyosóról, ahogy az óvónő azt mondja Balázsnak, hogy ha nem hallgat el akkor beragasztja a száját mert zavarja a többieket. Egy alkalommal volt alkalmam bent ülni a csoportszobában ahol azt éreztem, hogy az óvonő azokkal a gyerekekkel kedves akikkel nincs gond, de nem viseli el, ha egy gyerek sír. Legutóbb is egy kisfiú nem tudta abbahagyni a sírást de ahelyett, hogy akár kedvesen odament volna hozzá vagy megbeszélték volna inkább áthelyezte őt 1 órára egy másik csoportba hogy ne kelljen hallgatni a sírást. Olyat is láttam amikor egy kisfiú eldobott egy játékot, az óvonő felkapta a gyereket, jól megrázte és szinte ledobta. Én arra tanítottam a gyerekemet, hogy szeretettel és megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Félek, hogy ha már a beszoktatás során sem tudnak egy picit sem kedvesek és megértőek lenni a gyerekekhez akkor mi lesz később? Legnagyobb aggodalmam, hogy a kőkemény szigor hatására kisfiam vagánysága nagyon hamar el fog tűnni, hisz könnyű egy ilyen pici gyereket betörni és szófogadó egyengyerekké nevelni. Kisfiam reggeltől ebédig végig rettegte az időt és borzalmasan szomorúan járkált fel-alá el nem engedve az óvonéni kezét. Utána többször rettegve felsírt itthon alvás közben és engem keresett, alig lehetett megnyugtatni. Még annyit elmondanék, hogy van a szomszédunkban egy magánovi, amit Balázs imád, ismeri a gyerekeket, óvonéniket, szeretetteljes a légkör, a saját kis megszokott környezetében lenne. Az a dilemmám, hogy vajon mivel teszek jobbat, ha átiratnám a magánoviba de így félek, hogy így egyfajta burokban nevelném hisz ott minden szép és jó vagy az élet ilyen mint az állami oviban és azzal teszek jót ha megtanul ilyen nehéz körülmények között is küzdeni mint minden más gyermek vagy leginkább az óvonénikkel van a baj. Nagyon megköszönöm véleményét, tisztelettel, BRA anyuka

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Megdöbbenve olvastam sorait, s bevallom, számomra nehezen elképzelhető, hogy létezik ilyen hozzáállás egy óvodapedagógus részéről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy sorait kétségbe vonom, hiszen minden egyes levélre úgy kell választ adnom, hogy objektív tényként kezelem a benne leírtakat. Most is így teszek, ám bevallom, elképedtem az olvasottaktól.
"Beragasztom a szádat..., kiteszem a síró gyereket...., megrángatom a rendetlenkedőt..." Elképesztő hozzáállásra vallanak e tettek, melyek nyomán nem tudom tiszta szívvel azt javasolni, maradjanak ott továbbra is.
Mindenképpen a másik alternatívát ( szomszédos magánóvodát) javasolnám, hiszen optimális esetben minden óvodában ahhoz hasonló demokratikus légkör kellene, hogy uralkodjon.
Hogy "edzeni" kéne a gyereket a kemény életre? Nem hinném, hogy az említett óvoda akár ezt a célt is szolgálhatná. Ehelyett borítékolni lehetne a szorongó, magába forduló gyerekeket, akik azt hinnék, attól lesznek jók, ha meg sem szólalnak, sőt egyenesen észrevétlenek maradnak a csoportban. Javaslom, bátran gondolkodjon el az óvodaváltáson!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás