A szülő kérdése
Tisztelt óvónő. A 3,5 éves kislányom 2 hete kezdte meg az oviba járást. A kezdeti lelkesedés 3 nap után elmúlt,azóta amikor engem lát megy a könyörgés,sírás,kérlelés,követelés,hogy ne menjen oviba.Apát már meggyőzte,most már ő is rágja a fülem,hogy nem kell vinni a kicsit. Én itthon vagyok és az ovival meg az óvónénikkel sem vagyok megelégedve. Én is hajlok arra hogy abba hagyjuk hiszen tényleg nem "muszáj" miatt járunk. De így az lesz hogy sírással meg kapja amit akar ,és egyszer úgyis el kell kezdeni az ovit. most mi a jó neki? Köszönettel Ralex
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Nem csak azzal van a gond, hogy a kislány megszokja, hogy kikönyöröghet magának sokmindent, hanem inkább azzal, hogy ha most abbahagyja az ovit, mi lesz ősztől? Addigra közel 4 éves lesz, és egy olyan idős gyermeknek bizony szüksége lenne a közösségi életre. Én nem mondhatom meg Önnek, hogy abbahagyják-e az ovit vagy sem, de tudniuk kell, hogy később még nehezebb lesz a beszoktatás.
Ott van ellenben a másik oldal, azaz nem biztos, hogy a gyermek érdekét szolgálja, ha egy -Önök szerint -, minden tekintetben elfogadhatatlan óvodába kényszerítik a kislányt. Mit javaslok hát? Mivel beköszöntött a nyár, így vakáció lévén egyébként is szünetet lehet tartani. Ezt az időszakot használják fel arra, hogy érdeklődjenek körbe más, szimpatikusabb óvodában is, hátha van még üres hely. Ha sikerül rálelni az "igazi" ovira, akkor ősztől érdemes lenne ott folytatni az óvodázást. Ha semmiképpen nem tudnak váltani, akkor szeptembertől kezdjék újra, mondhatni nulláról a beszoktatást, és lépésről-lépésre, fokozatosan, kíméletesen próbálják megvalósítani azt.
Üdvözlettel: az Óvónő