A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 4 éves lesz augusztusban és szept.-ben kezdi az ovit. Tavaly már megpróbáltuk az óvodába járást, de sajnos több oka is volt, hogy nem sikerült beszoktatnom. (pl. autista csoporttárs agresszivitása, kisfiam nagyon érzékeny lelkivilága)
Egy waldorf óvodába írattam fiamat, mert nekem nagyon gyereközpontúnak tűnik. Az óvoda környezete is nagyon tetszik, és ez az egész waldorf pedagógia nagyon szimpatikus. Egy héten egyszer szoktunk járni délután baba-mama délutánra, hogy szokja a kisfiam a környezetet és társait is. Itt is persze van egy-két olyan gyerkőc, akik elég agresszívek, bántják a többieket. De ami nagyon zavar az az, hogy az egyik óvónő azt mondta, hogy ők nem fognak közbeavatkozni, ha az egyik gyerkőc bántja a másikat, mert minden gyereknek meg kell tudni tanulnia védeni magát.
Az oké, ha pl. valamilyen játékon összevesznek, azt tényleg rendezzék el egymás között. De a fizikai bántásnál hogyan védje meg magát egy 3-4 éves gyermek? Én mondtam, hogy az én kisfiam nem verekedős típus. Előbb simogatja meg a gyerekeket minthogy rájuk ütne. És nem is buzdítanám, hogy üssön vissza. Semmi értelme.
Az óvónő mondta, hogy bízzak bennük, majd ők terelgetik a gyerekeket. Én bízok, de nem szeretném, ha kisfiam megsérülne, mint a másik oviban és végleg elmenne a kedve az egész ovibajárástól. Nem beszélve arról, hogy nagyon érzékeny lelkivilágú kisfiúról van szó. Szereti a gyerekeket csak nehezen nyílik meg. Önnek mi a véleménye a waldorf pedagógiáról? Jó ötlet volt, hogy mély érzésű, nehezen oldódó fiamat egy ilyen oviba írattam? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Andrea
Az óvónő válasza
Kedves Andrea!
A Waldorf pedagógia a konfliktushelyzeteket igyekszik életkornak megfelelően értelmezni és kezelni. Ezzel párhuzamosan támogatja a kedves, jószívű, empatikus emberi megnyilvánulásokat. Előbbiek mellett azonban azt is megérteti kis neveltjeivel, hogy tetteinek következményei vannak. Ezek a Waldorf pedagógia konfliktuskezelésének alapjai dióhéjban, s feltehetően ezekre alapozva próbálják gyermeke pedagógusai is önálló konfliktusmegoldásra ösztönözni a gyerekeket. Nem mindegy azonban, hogy ebben a folyamatban hol húzzuk meg a felnőtt közbeavatkozásának határát.
Javaslom, hogy a nagyobb problémákat megelőzendő, üljön le egy tartalmas, részletes beszélgetésre mindkét pedagógussal. Vessen fel konkrét (!) nevelési szituációkat, és kérdezzen rá, ezt ők konkrétan (!) hogyan kezelik a gyakorlatban? Pl: Az egyik gyerek épít, mire kisfia odamegy, érdeklődve szemléli, majd ő is bekapcsolódna a konstruálásba. A másik gyerek sérelmezi, hogy az „ő játékához“ hozzányúlt gyermeke, ezért odacsap. Mit tesz ekkor a pedagógus? Ne elégedjen meg a „majd azt mi tudjuk, bízza csak ránk“ válasszal, kérjen konkrét tájékoztatást tőlük! E beszélgetés nyomán leszűrheti, hogy az említett intézmény megfelel-e kisfia személyiségének. Ha bizonytalanságot érez, aggályait mindenképpen ossza meg a pedagógusokkal! Amennyiben ezt követően sem látja a fényt az alagút végén, lehet, hogy érdemes másik óvoda után nézni, nehogy maradandó lelki sérüléseket szenvedjen el gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónő