Beszoktatás

El is engedem, meg nem is...

Megválaszolva: 2012. június 3.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő! Kislányom április végén volt 2,5 éves, még szoptatom elalváskor. Mivel 1,5 éves kora óta főállásban dolgozom itthonról, nagyon örültem, hogy a közeli óvodába felveszik májustól. Áprilisban 5 alkalommal voltam vele bent 1-2 órát, májustól 3-4 órát töltött bent úgy, hogy mindig hazajöttem dolgozni. Az elmúlt 1 évben anyukám vigyázott rá hetente 2-3 alkalommal, ezért megszokta, hogy nekem időnként el kell mennem dolgozni. Ebéd után megyek mindig érte, utána már csak vele foglalkozom, az óvónők, a dadus mind aranyos, és a gyerekek is kedvesen fogadták. Az 1. nap sokat sírt, de az első napokban mondott olyat a dadusnak a fülem hallatára, hogy szeret oviba járni. Az első pillanattól érti, hogy én dolgozom, és neki ott kell maradnia, ezért beszalad a szobába - igaz sírva - rögtön búcsúzás után. Amikor érte megyek, és meglát, akkor kitör belőle a sírás, és a nyakamba ugrik. Nap közben is van, hogy elpityeredik az oviban. Nagyon szépen, érthetően beszél, 18 hónapos kora óta szobatiszta. Az ovi jót tett neki, mert idegen gyerekekkel is hamarabb összebarátkozik a játszótéren, és jobban eljátsszák egyedül is. Mégis egyre anyásabb, már sem apa, sem a nagyi nem tud vele egy percet sem tölteni nélkülem. 1 hétig itthon volt betegen, az utána jövő hét rettenetes volt. Az oviban eszik rendesen, néha pityereg, kevesebbet játszik a gyerekekkel, többet a dadussal. Velem agresszív, nem hagyja, hogy szeretgessem, ütöget, karmol. Januárban volt egy elhúzódó felfázása, azóta a bepisilés is egy eszköze a figyelemfelkeltésnek, de ezzel is engem 'tüntet ki' többnyire, nem az ovit. Hétfőtől az ovi félgőzzel üzemel, a dadusa sem tud vele lenni, más teremben, összevont csoportok lesznek. Szeptembertől egyébként sem az eddigi csoportjába járna, hanem marad a miniben, hiszen évvesztes, de azok az óvónők, akik akkortól foglalkoznak majd vele, most még a nagyokkal vannak. Arra gondoltam, hogy megint a nagyi segítene nekünk, de hetente 2-3 alkalommal oviba is vinném pár órát, hogy egyrészt ne maradjak le a munkámmal, ne kelljen főznöm, másrészt szokja a gyerektársaságot. A nagyi sajnos nem vethető be többször. Jó ötlet ez, vagy csak ront a helyzeten, ha erőltetem az elszakadást tőlem? Még ha csak a kertbe szaladok ki, akkor is megkérdezi, hogy ugye nem hagyom itt... Köszönöm válaszát. Adrienn

Az óvónő válasza

Kedves Adrienn!

2,5 éves kisgyermekét képletesen útjára indította az életben, hiszen óvodába íratta, elkezdte vele a beszoktatást, ám az esti szoptatásokkal mégis magához láncolja érzelmileg. Ne tegye, javaslom, mielőbb kezdje meg a leválasztást! Egy ilyen idős gyermeknek sem testileg, sem lelkileg nincs már szüksége a szoptatásra. Könnyítse meg gyermekének az elszakadás folyamatát.
A „szeretem az óvodát“ vallomás ne tévessze meg, kislánya csak az Ön megnyugtatására mondja ezt, ám, - mint ezt Ön is pontosan tudja, - ez közel sem felel meg a valóságnak. Könnyezik, sír, úgy érzi, Ön elhagyta őt, és ezért dühöt érez az anyja iránt. Ezt tettekkel is kifejezi: agresszív, ám mégis szokatlanul ragaszkodó lett Önnel. A bepisilést nem lehet egyszerű figyelemfelkeltésnek titulálni, sokkal inkább a szorongás egyik jeleként lehet értékelni. Az összevont óvodai csoport korántsem való egy beszoktatással küzdő, küszködő gyermek lelkének. Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy otthonról dolgozhat, így feltételezhetően meg tudja oldani, hogy a nyári szünet alatt Önnel lehessen gyermeke. Tegye ezt meg, sokat segíthet vele kislánya lelki egyensúlyának visszaállításában.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás