A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
A kislányomat idén felvették az oviba, három és fél éves. Először nagyon örültem, hogy végre bekerült, de aztán a környékbeli anyukáktól nagyon sok rosszat hallottam arról a csoportról ahová a kislányom is került. Írok néhány példát: Nem értesítik a szülőt a kisebb - nagyobb balesetekről, ha a gyerek bepisil nem engedik, hogy tiszta ruhát vegyen, hanem pisis ruhában kell aludnia, előnyben részesítik azokat a gyerekeket akiknek a szülei így vagy úgy támogatják az ovit, nem reggelizhet a gyerek amíg nem köszön. Először nagyon szimpatikusnak találtam az óvónőket, egyikük a vezető óvónő, de most nagyon aggódom, mert elég érzékeny a kislányom lelkivilága. Nem attól félek, hogy megszidják vagy büntit kap, hanem attól, hogy történik valami ami számára megalázó lesz. Nem tudom mit tehetnék, két lehetőség jutott eszembe. Az egyik, hogy nagyon odafigyelek és ha *rajtakapom* valamin őket akkor mindenképp *lerázhatatlanul* kérni fogom, hogy ezt megbeszélhessük. A másik lehetőség az, hogy megpróbálom *bevásárolni* magam, hogy jól bánjanak a gyerekkel. Van még egy lehetőség már az első nap kérek időpontot az óvónőtől és megpróbálom ezeket a dolgokat megbeszélni vele. Aggódom, mert ha az amit a többi szülő mond nem bizonyulna igaznak feleslegesen megbántanám/sérteném az óvónőt. Ön mit tanácsol, mi lenne a legjobb?
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Semmiképpen sem tanácsolom, hogy elébe menjen a dolgoknak, hiszen szubjektív véleményeket nem szabad objektív tényként kezelni. Természetesen megértem Önt, hogy óvodába készülő kisgyermeke aggódó szülőjeként a legjobbat akarja csemetéjének, ám korántsem biztos, hogy az Ön által említett utak célravezetőek lesznek. A rosszhiszemű gyanakvást próbálja félretenni, és a kezdeti naiv lelkesedéssel várni a tanév elejét. Még az is elképzelhető, hogy komolyabb „bevásárlás“ nélkül is könnyen egymásra hangolódik kislánya és az óvó nénik. Próbálja meg, mert úgy vélem, pusztán anyagiakkal tényleges eredményt elérni, szeretetet vásárolni nem lehet!
A problémákat, melyek nyomják a szívét, másképpen is meg lehet beszélni, nem az előzetes raportra hívás módszerével. Például egy egyszerű érdeklődő beszélgetés keretei között:
„- Ha előfordulna egy-egy bepisilés, kihez fordulhat segítségért a gyermekem? Ki segít neki átöltözni? A pótruha természetesen a zsákban lesz, de kiscsoportosként elkél neki egy kis segítség a nedves ruha mielőbbi lecserélésénél. ... vagy:
- Ha ne adj Isten baleset történik, engem lehet keresni ezen és ezen a számon, hogy azonnal tudjak a gyerekért jönni... vagy:
- A kislányom eléggé zárkózott, csöndes gyermek, így előfordulhat, hogy reggelente köszönni sem mer. Ne vegyék ezt rossz néven tőle, amint feloldódik, biztosan bátrabb lesz a terembe lépéskor. ... stb.“
Ha a lehetséges problémákat nem előzetes vádaskodásként, hanem egyszerű érdeklődésként, információ csereként tálalja, biztosan nem lesz belőle sértődés, mégis tükrözi az óvodával szembeni elvárásait.
Örömteli óvoda kezdést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő