A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő,
Kislányom (2 éves) október végén kezdte a bölcsődét. Az első pár napban úgy tűnt, minden rendben lesz, de aztán fordult a kocka... Hosszú hétvége, betegségek, ünnepek következtek, így a múlt évben összesen 20 napot jártunk. Egy hét után már nem is hagyhattam a csoportszobában, mert sírt, és a gondozónők szerint, jobb volt, ha vele maradtam. Most, 2 hónap elteltével pedig ordít, már az itthoni készülődés közben is. Ő nagyon kötődik hozzám, és még szopik is, főként este. Elkezdtem ugyan a leszoktatást, de úgy vettem észre, hogy a helyzetet ez még súlyosbította, attól tartok, hogy túl nagy megrázkódtatást jelent számára. Védőnő és orvos is azt tanácsolta, a szoptatásról leszoktatást halasszam tavaszra, hiszen az anyatej valamelyest megvédi az oly gyakori bölcsődei fertőzések ellen is. Két hét múlva munkába kell állnom, s most ott tartunk, hogy a gyerek délig van a bölcsődében, de sajnos nem érzi jól magát. A probléma csak az, hogy vissza kell mennem dolgozni, s a bölcsődén kívül a gyermekvigyázásra más lehetőségünk nincs. Ön mit javasol annak érdekében, hogy a gyermekem ne szenvedjen, és ne okozzon ez az elválás maradandó sérülésket a lelkében?
Üdvözlettel,
Lívi
Az óvónő válasza
Kedves Lívi!
A szoptatás olyan szoros testi-lelki kötődést jelent, ami nem egyeztethető össze a bölcsődei beszoktatás miatti elválással. Éppen ezért vannak a pszichológusok is és jómagam is egyértelműen azon a véleményen, hogy a leválasztást már a beszoktatása kezdete előtt meg kell(ett volna) valósítani. 2 éves korban az elválasztás még inkább indokolt.
Bármit is tanácsolnék, az már sajnos eső után köpönyeg, ám esetleg érdemes megpróbálkozni az alábbiakkal: tartsanak egy kis szünetet a bölcsődézésben, és ez idő alatt valósítsa meg az elválasztást. Ha kislánya leszokott a szopiról, utána következhet a lépésről-lépésre történő bölcsődei beszoktatás. Először csak egy ottmaradás nélküli látogatás a bölcsiben. Közösen szétnéznek, játszanak, ismerkednek a többi kicsivel. A következő alkalommal picit tovább maradnak. Legközelebb Ön „kiugrik egy pillanatra“ a csoportszobából, pl. telefonálni. Azt követő napon már kintről nézi őt a folyosóról. Amikor pedig úgy tűnik, kezdi megszokni és elfogadni az új környezetet, akkor tűnhet el rövidebb, később hosszabb időre is a folyosóról. Fontos, hogy ilyenkor minél hamarabb menjen vissza, hogy kislánya lássa és érezze, hogy anya távozása sohasem végleges.
Bízom benne, hogy a nehéz kezdet ellenére könnyebb lesz majd a folytatás.
Üdvözlettel: az Óvónő