Beszoktatás

Ha sírsz, megbüntetlek!

Megválaszolva: 2013. március 25.

A szülő kérdése

Üdvözlöm.
A kérdésem önhöz az lenne van egy 5 éves kislányom és egy 3 és fél éves kisfiam,2012 szeptemberében kezdték el mindketten az óvodát a kislányommal az első perctől kezdve zökkenőmentes volt a dolog de a kisfiam sírva kezdte és ez a mai napig nem változott. Ő egy eléggé érzelmes gyermek és azt vettem észre hogy nem igazán szereti sem a dada sem pedig az óvónő hogy ilyen.A gond nem is azzal van hogy sír amikor otthagyom hanem inkább azzal hogy itthon is azon stresszel még hétvégén is hogy neki mennie kell.Már többször kértem az óvónőt hogy segítsen nekünk ezt a problémát megoldani mert egy elég eszes kisgyerek és ők gyakorlatilag azt sem tudják hogy"beszél"mert ha sír azzal büntetik hogy nem mehet oda hozzá a testvére és az óvónő is közli vele hogy nem beszélek veled mert sírsz.Szerintem bizalmát vesztette az ott lévő felnőttekkel szemben . Köszönöm válaszát. Még talán annyit hogy az óvodán kívül nagyon közvetlen mindenkivel és keresi a gyerekek társaságát az óvodába pedig ahányszor megyek értük azt látom hogy a kislányom játszik ő pedig vagy félre van ültetve vagy pedig sír.

Az óvónő válasza

Kedves Levélíró!

Nem értek egyet az óvónők hozzáállásával, több szempontból sem:
Nem csak a kisfiúnak, de saját maguknak is segíthetnének azzal, ha kislányát nem tiltanák el kisfiától, hiszen a nővérke igazi érzelmi támasza lehetne kisöccsének. Testvérét maga mellett tudván egészen biztosan feloldódna és megláthatná az óvoda szépségeit is. Feltétlenül kérje meg az óvónőket, hogy semmiképpen ne válasszák szét a testvérkéket, igenis meg kell engedniük, hogy lelki támaszt nyújtson a kislány. Csak zárójelben jegyzem meg, ezt a szerepet sokkal inkább a pedagógusoknak kellene betölteniük, mint a nővérkének, de ha ők erre képtelenek (?), legalább a testvéri támasznyújtást ne akadályozzák.
Az is érthetetlen számomra, hogy az óvónők miért nem partnerek a zökkenőmentes, könny mentes beszoktatásban? Ha valakinek, nekik igazán kellene tudniuk, mit érez egy érzékeny lelkű kisgyermek, aki az édesanyjától, eddigi megszokott családi életétől egyik pillanatról a másikra meg lett fosztva. Ott áll egyedül, kiszolgáltatottan a csoportban, miközben épp csak arra lenne szüksége, hogy egy felnőtt és/vagy testvérkéje megfogja a kezét és szeretettel bevezesse az óvodai élet idegen világába.
Ha szükséges, egy fogadó óra keretében ezt feltétlenül beszélje meg az óvónőkkel! Kérdezzen rá, mit hogyan tesznek a beszoktatási nehézségekkel küzdő gyerekek érdekében. Mondja el saját tapasztalatait, Ön hogyan, miként tudja megnyugtatni a fiúcskát, ha sír. Vigye be az otthon melegét idéző egyik kis játékát, ami szintén megnyugtatólag hathat rá, ám ez természetesen nem pótolhatja a környezet személyes odafordulását, szeretetét.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás