A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Végig olvasgattam ebben a témában a leveleket, de a helyzetünkhöz hasonlót nem találtam.
A kislányom 3 éves elmúlt. 2013. októberétől jár óvodába. A beszoktatás időszaka nem ment zökkenőmentesen, bár lehetőségem volt az első két hétben ottmaradni vele. Fokozatosan több időt hagyva Őt egyedül, amíg elértük azt, hogy már egész napra egyedül maradt. Az ovi megkezdése után 1-1,5 hétig újra bepisilt éjszaka, de ezt a problémát sikerült megoldani. Sok szerepjátékot játszunk és ilyen alkalmakkor szokta igazán elmesélni az ovis élményeit.Két óvó nénije van.A fiatalabb óvónénit már a kezdetektől a barátjának mondta. Azután történt valami amitől már nem a barátom" kifejezést használta. Ha Ő volt délelőttös nem is szívesen ment oviba. Újra elkezdett sírni reggelente. Ezt megpróbáltam az óvónővel megbeszélni, hogy történt-e valami olyan, ami ezt indokolja. Annyit sikerült kideríteni és ezt a kislányom is hasonlóképpen állította, hogy az öltözésnél erőteljesebben szólt rá az óvó néni és ezzel őt megbántotta. Az óvónő is hasonlóan mesélte el a dolgokat. Ezt sikerült azzal kezelni, hogy itthon több teret kapott az önálló öltözésre-vetkőzésre, amit dicséret követett. Ez a problémát is sikerült úgymond megoldani. Most viszont valami ok miatt ott tartunk, hogy az oviban nem hajlandó inni és enni semmit, egész nap. Sikerült az óvónénikkel megegyezni abban, hogy itthonról viszek neki kis üvegben teát, hátha azt szívesebben issza. Ez működött is egy ideig, hogy legalább ivott. De enni sajnos nem hajlandó. Ha hazaér, akkor alig győzi bepótolni az egész nap kimaradt evést és ivást. Az óvónőkkel ezt is próbáltuk valahogy megoldani, de sajnos eddig eredménytelenül. Minden nap azzal fogadnak, hogy nem vagyunk elégedettek vele. Nem volt ma ügyes. Ezt a kislányom is hangoztatja mostanában, hogy anya én nem vagyok ügyes, és nekem nem fog sikerülni. Minden nap erősítem benne, hogy attól még ő igenis ügyes mert nem eszi meg az ebédet. A közös foglalkozásokon részt vesz. Sokat rajzol. Ügyes a keze. Amit az óvónénik is elismernek. Arra megkértem az óvónéniket, hogy ne általánosítsák a gyerek egész napos tevékenységét az ebéd nem elfogyasztásával, és ne erősítsék benne azt, hogy Ő nem ügyes. Ez többé kevésbé sikerül. De sajnos még most is ott tartunk, hogy nem eszik, és csak néhány kortyot iszik. Az óvónők szerint nekem kellene odahatnom, hogy egyen az oviban, mert ők nem tudnak ezzel mit kezdeni. Játszottunk itthon a babákkal ovisat és próbáltam vele megértetni, hogyha nem eszik, nem iszik akkor könnyebben megbetegszik és súlyos esetben kórházba is kerülhet a baba, és felhívtam a figyelmét arra, hogy úgy, mint ahogy Ő az oviban. De ez is reménytelen. Van olyan étel, amit itthon is elutasít. Mióta ovis nagyon válogatós lett. Amit eddig megevett azt már itthon sem hajlandó. kérdésem az, hogyan vehetném én rá itthon, hogy Ő egyen az oviban?
A másik problémám, hogy szoba- és ágytiszta, de a kakilással gondjaink vannak. Sajnos volt egy rossz élménye a szobatisztaság kialakulása után. Szépen pisilt, kakilt biliben, de egyszer nagyon kemény volt a kakija és ez fájdalmas székletürítéssel járt. 2 éves körüli volt ekkor. Azután csak pelusba volt hajlandó kakilni. Diétával sok folyadékkal elértük, hogy ne legyen kemény a kakija. Volt időszak amikor bilibe kakált, majd újra csak pelusba. A széklete nem kemény, de mégis a fenekét összeszorítva lábujjhegyen szaladgál a lakásba és azt mondja nem akar kakilni. Majd bilibe kakilás szépen kialakult hosszabb időre, tavaly februárban azonban 3 napra kórházba kellett mennem (indukált vetélésem volt, ami megviselt lelkileg). Ekkor anyukám és édesapja voltak vele. 3 napig nem kakilt, mert csak anyával volt hajlandó. Onnantól kezdve újra küzdünk ezzel. Volt, hogy 4 napig tartotta a kakit, de szerencsére a rost dús diétának akkor sem volt kemény. A téli szünet alatt nagy örömünkre újra kakilt bilibe és WC-be is, de most, hogy újra kezdtük az ovit megint visszatért a pelushoz.A kérdésem az, hogy miért van az, hogy egyszer sikerül, egyszer nem a bilibe kakilni. És miért nem sikerül sokszor még a pelusba sem, csak 2-3 próbálkozás után. A pelust nem szoktam rajta hagyni, ha látom, hogy nincs ingere. Mit tehetnék, hogy szépen a bilibe vagy WC-be kakiljon. Vagy egyáltalán akarjon kakilni. A kakilásnak szándékosan úgymond nem kerítünk nagy feneket, de sokszor a három négy napos kaki visszatartás, ami már az éjszakai pihenését is megzavarja számomra is megterhelő lelkileg.
Válaszát előre is köszönöm:
M-N. Andrea
Az óvónő válasza
Kedves Andrea!
Leveléből az derül ki, hogy kislánya kortársainál érzékenyebb emberke, Ön pedig szülőként aggódósabb az átlagnál. Aggódását gyermeke azonnal érzékeli, ami tovább fokozza bizonytalanságát, a környezete felé megnyilvánuló bizalmatlanságát. Úgy vélem, ebből eredhet, hogy a gyermek a legkülönfélébb módon opponál (ellenáll). Ellenáll az óvodai életnek: a beszoktatási nehézségeket nem csak a sírás jelezheti, de az étel-ital elutasítása, a szobatisztaságban való visszaesés vagy az érzelmi labilitás is. Javaslatom egyrészt Önnek szól, másrészt az óvónőknek. Önnek azt tanácsolom, próbálja kicsit lazábban venni a (talán nem is olyan eget rengető) problémákat, és tudatosan igyekezzen elengedni a kezét gyermekének. Engedje, hogy minél jobban az önállóság útjára lépjen, ne akarjon a legapróbb részletekig belefolyni gyermeke életébe, inkább hagyja, hogy szabadon, önállóan kibontakoztassa személyiségét. Ha a gyermek érzi, hogy bíznak benne és - nagyon fontos!- bíznak a vele foglalkozó pedagógusban, ő is sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Ennek pedig egyenes következménye lesz az óvodai evés-ivás és a szobatisztaság rendeződése is. Az óvónőknek pedig azt javaslom, ha bármi észrevételük van az óvodással kapcsolatban, ami nem dicséret, azt soha se a gyermek feje fölött vitassák meg a szülővel!
Fentiek nyomán joggal lehet bízni abban, hogy gyermeke helyzete rendeződni fog. Sok sikert kívánok!
Az Óvónő