Beszoktatás

Kidobom a kislányokat és a kisfiúkat a kukába!

Megválaszolva: 2014. október 1.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tőlük. Az első 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdődik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba előtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónőnek. Az óvónők elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlőre elég passzív, szemlélődik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendő ilyenkor próbáljak érdeklődni tőle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy ő kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthető ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Előre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.

Az óvónő válasza

Kedves aggódó Anyuka!

Úgy vélem, nincs oka aggodalomra! A 3 éves gyermek életkorából adódóan felnőtt centrikus. Ez azt jelenti, hogy míg kortársaitól többnyire idegenkedik, addig sokkal jobban odafordul a felnőttek felé. Ők adnak számára testi-lelki biztonságot.
Ám nem csak a felnőtt centrikusságban, de a játéktevékenységeikben fellelhető társas kapcsolataikban is különböznek egymástól a kisebbek és a nagyobbak. A kisgyermekkori egyedül játszás, külön játszás szintjeiről lassan eljut a párhuzamos szemlélődésig, párhuzamos utánzásig (ez 2-3. életévre jellemző), majd fokozatosan nyit kortársai irányába. Eleinte ritkábban, később egyre gyakrabban kapcsolódik be mások játékába (közeledő-kapcsolódó játék), míg óvodáskor derekára markánsan kialakul az együtt játszás. Ennek a folyamatnak a gyorsasága egyénenként és személyiségenként eltérő lehet, nyilván egy nyitottabb, bátrabb kisgyermek, aki már megjárta a bölcsődét is, sokkal könnyebben be tud simulni társai közé, mint az a kicsi, aki természetéből fakadóan visszahúzódóbb és/vagy nem volt bölcsődés sem.
Ne aggódjon tehát, nincs miért! Az, hogy kisfia jelenleg „haragszik“ kortársaira és legszívesebben egytől-egyig „kidobná őket a kukába“, nem azt jelenti, hogy bármi gond is lenne vele. Egyszerűen csak jelenleg ezen az érettségi szinten van, ám hamarosan nyitni fog a kis társai felé is. Addig is legyen türelemmel!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás