Beszoktatás

Társas magány a vegyes csoportban

Megválaszolva: 2015. január 13.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!

Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, előtte bölcsődés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tűnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tűnik, nem érzi jól magát. Az óvónők tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tőle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?

Az óvónő válasza

Tisztelt Levélíró!

A megoldás kulcsa első lépésben az óvónők kezében van. Jómagam, hasonló helyzetben igyekszem olyan közös játéktevékenységeket kezdeményezni, melyben kicsitől a nagyig mindenki jól érzi magát. Nincs az a nagy vagy kiscsoportos, aki ne venne részt kitörő örömmel pl. egy buszos-utazós szerepjátékban. (Székek kettesével összetolva, kormánykerék, jegykezelő készülék, használt vonaljegyek biztosítva, ...stb) Itt lehetőség adódik arra, hogy minden korosztály eredményesen kooperálhasson, együttműködhessen egymással. A lényeg, hogy az ilyen és hasonló szerepjátékokban, ill. egyéb tevékenységekben eleinte a pedagógus is aktívan vegyen részt, majd fokozatosan, a megfelelő pillanatban észrevétlenül hátráljon ki belőle. Előbbiekben egy buszos szerepjátékot hoztam fel példának, de mondhattam volna akár horgászós vagy egyéb játékot is. A fontos, hogy az óvónő eleinte közvetítő kapocsként működjön, majd engedjen teret a gyerekek szabad egymásra találásának.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás