Beszoktatás

Eddig csak olvasgattam a fórumot.

Megválaszolva: 2004. május 25.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Eddig csak olvasgattam a fórumot.
Gondom a következő:
Kisfiam 2 éves korában került bölcsibe, addig semmi gond nem volt vele. Utána mintha megállt volna az élet, kezdődő beszéd elmaradt, stb. 3 éves korában szakértői bizottság minden területen megkésett fejlődést állapított meg nála. Ezután rögtön kitették a bölcsiből, majd nehezen kezelhető lett, bölcsiről bölcsire jártunk, egy év alatt háromszor kellett váltanunk, mert nem vállalták, "kirúgták", mivel egész embert kívánt. Természetesen fejlesztetni nem tudtuk, mivel ugyan előírták a fejlesztését, de senki sem segített, hova lehetne iratni. (Van még két nagyobb eltartott gyerekem, egyedül nevelem őket, tehát muszáj volt dolgoznom.)
A végén- közel két éve - eljutottunk egy nagyon jó bölcsi fejlesztő csoportjába, innen megy most végre oviba. A bizottság javasolta integrált óvodai elhelyezését, fel is vették egy bp-i oviba, természetesen tudva, hogy gondok vannak vele, és így vállalva őt.
Ennek nagyon örülök, hiszen ahol most van, már csak kisebbek vannak, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
Tény, hogy elég nehéz időnként vele, vannak rosszabb napjai, ilyenkor több türelem kell hozzá. A lényeg, hogy biztonságban legyen és szeressék, türelemmel legyenek iránta, véleményem szerint ezért is fejlődött sokat az elmúlt közel 2 évben.
Egytől félek: Mivel az óvodában "normál" gyerekekhez vannak szokva az óvónők, nagy félelem van megint bennem, hogy nem lesz elég türelem, és kezdhetjük újra járni a hadak útját, oviból ki és be. Tény, hogy néha nehéz vele, mivel akaratos és önfejű tud lenni, csak kérdés, lesz-e 20 gyerek mellett? Megjegyzem, csoportfoglalkozásokat már szereti, részt is vesz benne általában, ezt szívesen teszi. Elég hamar tanulja a verseket és dalokat. Az is meglehet, hogy jövőre még nem mehet majd iskolába, hanem így összesen két évet maradna nagycsoportban, és csak 8 évesen kezdheti az isit, ugyanis ez is szóba került. A vezető óvónő nagyon kedves, szimpatikus, megnyugtatott, lesz türelem az oviban hozzá. Bennem mégis nagyon nagy félelem uralkodik, ahogy közeleg a szeptember, visszagondolva a két évvel ezelőtti tortúránkra, ami - valljuk be -, biztos, hogy a gyereknek nem tett jót.
Önnek, mint óvónőnek mi a meglátása? Mennyire türelmesek Önök?

Válaszát köszönve:
Gabriella

Az óvónő válasza

Kedves Gabriella!

Arról sajnos nem tudok kezeskedni, hogy az óvónők mindegyike, kivétel nélkül egytől-egyig képes-e türelemmel viseltetni a kis óvodások iránt, csupán saját magam nevében nyilatkozhatok: a türelem, a gyermekszeretet hivatásunk fő pillére kell, hogy legyen! Feltételezem, hogy ezt nem csak én tartom irányadónak, hanem kolleganőim is!
Az óvodapedagógusok nem véletlenül kapnak pedagógiai diplomát, ha valakiknek, hát nekik tudniuk kell megfelelően bánni az akár nehezen kezelhető gyermekekkel is. A szakmai háttér tehát megvan, az óvónők személyisége (így pl. türelme, gyermekcentrikussága...stb.) pedig egyéniségüktől függ. Bízzunk azonban abban, hogy gyermeke is a lehető legjobb kezekbe kerül, hiszen az óvodapedagógusi munkakör kellő szakmai felkészültséget kell, hogy feltételezzen!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás