Beszoktatás

4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem…

Megválaszolva: 2004. október 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem akartuk "kitenni a szűrét" otthonról, azon kívül élvezzük is az együttlétet. Idén sem elsősorban a foglalkozások, hanem a gyerektársaság, önfeledt játék iránti igénye miatt gondoltuk, hogy járjon oviba.
Kisfiam szereti a gyerekeket, mindig repes örömében, ha az unokatestvéreivel játszhat, más gyerekekkel is barátságos, és egyre többet mókázik a kistestvérével is.
A beszoktatás viszont sajnos nem jól sikerült, úgy érzem, az óvónő hibás tanácsa, és persze az én befolyásolhatóságom miatt. A következő történt. Miután vagy egy órát vele töltöttem az oviban, már a második napon simán ott hagyhattam azzal, hogy megnézem,mit csinál a kishúga, és hamarosan jövök vissza. Így is tettem; jól érezte magát, és másnap is szívesen ment. Ekkor viszont számomra érthetetlen módon az óvónő olyannyira fel akarta gyorsítani a beszoktatást, hogy kitessékelt az oviból, miután a fiam előre ment a csoportszobába, úgy tudva, hogy én majd megyek utána. Mondtam neki, hogy be szeretnék menni legalább elköszönni a kisfiamtól, de ő erősködött, hogy így sokkal jobb lesz, simábban megy a dolog. Tele rossz érzéssel és kételyekkel el is mentem: vagyis búcsú nélkül otthagytam a fiamat, becsaptam őt. Én azt gondolom,hogy inkább hulljon egy-két könnycsepp egy tisztességes elbúcsúzás után, mint hogy így becsapjunk egy kisgyereket. Remélem nem csalódott túl nagyot bennem!
A nyakamba ugrott mikor mentem érte, az óvónő szerint jól érezte magát (?), bár egyszer az udvaron bebújt a mászóka alá, ott szomorkodott, és mondta, hogy anyát várja. Azóta pedig nem hajlandó oviba menni, nehezen, vagy nem enged el sehova, pedig az eset előtt gyakran vigyáztak rá a nagyszülők, a nagynénje is. Most olyanokat mond, hogy "anya én mindig itthon és veled akarok lenni, vagy veled menni". Én pedig szeretném ha vidáman játszana a gyerekekkel az oviban, csak fél napot. A történtek után viszont annyira megingott a bizalmam az illető óvónőben, hogy nem is akarnám rábízni a fiamat. Ezen kívül ő valóban tiltakozik is az ovi ellen.
Városnak minősített, de falu jellegű településen élünk, nincs másik óvoda. Én úgy szeretném olyan helyre vinni, ahol meleg, szeretet-teljes a légkör, és okosan foglalkoznak vele. A közeli városba utazást viszont nyűgösnek gondolom, és akkor helybéli barátai nem lennének.
Mi a véleménye, elég lenne-e a gyerektársaság iránti igényét máshogy kielégíteni (gyerekeket rendszeresen meghívni játszani) és hagyni az ovit; vagy a foglalkozások és a közösségben való mozgás, viselkedés, érvényesülési képesség elsajátítása érdekében fontos maga az ovi? Én úgy gondolom,hogy az iskola előtt mindenképpen fontos egy picit barátkozni mindezekkel, és a szereplési helyzetekkel is, de őszintén szólva, az az érzésem, hogy érzelmileg és etikailag sem megfelelően fogadtak ott bennünket. Viszont így valószinűleg egyre nehezebb lesz majd a beilleszkedés.
Kérem, segítsen a döntésben a tanácsával: menjen-e ebbe az oviba (most már három hete nem volt), ha igen, hogyan küzdjük le az ellenérzését/ünket; vagy pedig oldjam meg a mesét, éneket, verset,rajzolást, stb. itthon (mint eddig), kiegészítve heti 1-2 házon-kívüli foglakozással (játéktár, tücsökzene) és a gyerekek utáni vágyát játszópajtások "becserkészésével"?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Kati

Az óvónő válasza

Kedves Kati!

Bár megértem aggodalmát, ám mégis azon a véleményen vagyok: a gyerekeknek, - így kisfiának is, - nagy szüksége van az óvodai életre! Az ovi nem csupán „egy kis rajzolgatásról, bábozgatásról” szól, nem lehet ennyire leegyszerűsíteni az ott folyó nevelő-oktató munkát. Ezen intézményrendszer olyan komplex fejlesztőmunka helyszíne, mely kellő képzettség, szakmai háttér nélkül nehezen pótolható.
Megértem, hogy ennyire kedvét (kedvüket) szegte az óvónő számomra is érthetetlen „beszoktatási módszere”, ám ennek ellenére is azt javaslom: ne adják fel, még semmi nincs veszve!
Javaslom, hogy mielőtt újra elvinné gyermekét a szóban forgó helyi óvodába, előtte feltétlenül üljön le négyszemközt beszélgetni a pedagógusokkal! Kérje meg, hogy adjanak lehetőséget arra, hogy az első 4-5 napban Ön is ott maradhasson gyermekével, ha nem is a teremben, de a folyosón ülve legalábbis. Mondja el kételyeit és kérje az óvónők segítségét! Nem hiszem, hogy elzárkóz(hat)nának e megoldástól, tekintve, hogy nekik is a gyermek érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani!
Amennyiben nem sikerül dűlőre jutni velük, úgy abban az esetben kérje az óvodavezető segítségét!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás