Egyéb

Kislányom 3 hónap múlva lesz 5 éves.

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!
Kislányom 3 hónap múlva lesz 5 éves. Most jár középső csoportba. Az óvodai beilleszkedéssel van problémánk. Tavaly mikor elkezdte az óvodát úgy tűnt minden simán megy, 2 és fél hónap múlva kezdődtek a problémák. Nem csinált semmit az oviban, csak járkált és nézelődött. Az óvónénik javaslatára néhány hetet otthon maradt, a téli szünet után újra járt az oviba. Lassan kezdett a társaival is játszani, de a közös foglalkozásokban nem akart résztvenni. Ez azóta sem változott, csak nagyon ritkán hajlandó bekapcsolódni a tevékenységekbe. Egyébként minden dalt, mondókát megtanul, itthon elmondja mit csináltak a többiek - sokszor azt mondja Ő is csinálta, pedig nem így van - a közös játékokat el kell itthon játszani. Az óvónénik arra figyelmeztettek, ha ez nem változik, problémák lesznek majd az iskolában. Mi az Ön vélemyénye, mit lehetne tenni ? Mennyire befolyásolhatja az óvodai viselkedését, hogy nincs testvére, a családban csak felnőttekkel találkozik, születése óta szinte csak a szüleivel ( javarészt velem)játszik. Egyébként a számára szimpatikus idegenekkel gyorsan teremt kapcsolatot. Én úgy látom értelmes, okos kislány, itthon szívesen játszik egyedül is, szeret feladatokat megoldani (Tappancs, Buci Maci újságokból).
Válaszát előre is köszönöm: Maci-anyu

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Leveléből kitűnik, hogy kislánya, bár nem az a túl extrovertált (kifelé forduló, szerepelni vágyó)
gyermek, ám a közös tevékenységek óriási élményként hatnak rá. Ezeket az élményeket elraktározza, és a biztonságos otthoni környezetben újra és újra végigéli, játékában felidézi. Az, hogy a kislány visszahúzódóbb típus, önmagában nem probléma, hiszen nem vagyunk egyformák. Valakiben nagyobb a szereplési vágy, míg másokban kisebb és inkább a háttérből figyelik a dolgokat.
Igazi problémát csak az okozna, ha még távoli szemlélőként sem lenne részese a közös tevékenységeknek. Így azonban világosan látható, hogy nagyon is érdeklik a dolgok, csupán a sok ember előtti "szereplés" ténye riasztja a leánykát. Ez ellen legtöbbet az óvónő tehetne. Kérje meg, hogy gyermekét is lássa el kezdetben kisebb, majd fokozatosan nagyobb szerepekkel, feladatokkal. Fontos, talán ez esetben legfontosabb dolog az ezért kapott dícséret, ill. a csoport többi tagjának elismerése. Pl: tapsoljuk meg "Zsuzsit", amiért ilyen ügyes volt!... vagy: egy gyermeke által készített rajzról mindenki mondja el, hogy mi az, ami szép benne… stb. Az önbizalmat erősítő megoldási módok tára végtelen. Biztos vagyok benne, hogy az óvónőnek is sok hasonló ötlete van erre.
Amit pedig Ön, mint szülő tehet, az a következő: ha módjukban áll, rendezzenek saját otthonukban egy-egy játszódélutánt, melyre legkedvesebb óvodástársait meghívhatja kislánya. Így egyre mélyebb, erősebb társkapcsolatok alakíthatók ki. Ennek birtokában talán kislánya is hajlandó lesz, ha máshogy nem, kezdetben barátjával karöltve egy-egy közös feladatban való részvételre, kisebb szereplésekre. Később erre már egyedül, önállóan is örömmel fog vállalkozni.

További kérdések – egyéb