Meg szeretném kérdezni a véleményét a gyermekkori nyelvoktatásról.
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves Ovónéni!
Meg szeretném kérdezni a véleményét a gyermekkori nyelvoktatásról. Kisfiam három éves lesz, tudja, hogy különböző nyelveken beszélnek az emberek, több angol nyelvű mesét láttunk. Gyakorta megkérdi, mi hogy van angolul. Szivesen tanul, én szivesen tanitom. Felmerült bennem, hogy angolos oviba adjuk, vagy angoltanár babysittert fogadjunk mellé. Szerintem élvezné. De ismerőseim azzal riogatnak, aaz iskolában ebből gond lesz, a gyerek könnyen lehet dyslexiás. Mi itthon már többé kevésbé megtanultuk a magyar abc-t. Most karácsonyra kaptunk egy beszélő táblát, ami viszont az angol abc-t ejti ki. Hallatlan élvezettel játszott vele a gyermekem, egész ünnepek alatt el sem engedte, pedig ez nem jellemző rá. Nincs türelme hosszasan játszani egy játékkal és semmi esetre sem egyedül. Ez az angol tábla lenyűgözte. Felötlött bennem, hogy keverni fogja az angol-magyar betűket, ezért eltettem a táblát későbbre. Bár az igazat megvallva a gyerekem vagy angolul, vagy magyarul betűz, tehát úgy látszik, tud különbséget tenni. (Azonkivül bejelentette, hogy ő egyetemre készül...) Szeretném kikérni a szakember véleményét, mi a helyes egy tudásra éhes, önállóan nem nagyon eljátszó gyerek korai nyelvi fejlesztése terén. Válaszát előre is köszönöm, Monika
Az óvónő válasza
Kedves Mónika!
Az Ön által feltett kérdésben bizony eléggé eltérnek a vélemények, így engedje meg, hogy ez esetben csupán saját tapasztalataimra alapozott, szubjektív véleményemet mondjam el.
Mindenképpen tanácsos, hogy a gyermek először saját anyanyelvét ismerje meg alaposan és használja hibátlanul, hiszen ez az alapja egy újabb, másik nyelv megtanulásának. Gondoljuk csak el, hogyan tudnánk elmagyarázni ennek vagy annak a szónak a jelentését a kisfiúnak, ha annak még magyar megfelelőjét sem ismeri. A három évesek szókincse, beszédkészsége még nem elég kiforrott a direkt értelemben vett nyelvtanuláshoz.
Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy teljesen más esetnek számít, ha egyik szülő nem magyarul, hanem más nyelven beszél és a mindennapok szituációiban, különböző beszédhelyzetekben spontán módon adja át az idegen nyelv ismeretét. Ilyenkor ugyanis nem konkrétan tanul a gyermek, hanem észrevétlenül teszi magáévá a nyelvet az egyes élethelyzeteken keresztül.
Az előbbiek tükrében természetesen semmiképpen nem lebeszélni akarom a gyermekkori nyelvtanulásról, csupán azt tanácsolnám, hogy halassza pár évvel későbbre ezt. Amennyiben viszont a kisfiú magától kérdezi meg ezt vagy azt a szót, természetesen válaszoljuk meg a kérdést.