A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Nagyon bonyolult dologgal fordulok Önhöz.
Férjemmel 5 éve élünk együtt, van egy két éves kisfiunk. Neki az előző kapcsolatából van két gyermeke (15 és 7 éves). Kapcsolatunk elején a két gyerek az anyjánál élt, de az apának és nekem 100 százalékban részt kellett vennünk mindenben. Anyagilag mi támogattuk őket, az anya állandóan ugráltatta apát, teljesen kihasznált minket. Engem lenéztek, a férjem is, soha nem vállalt fel igazán. A gyerekekkel nem engedték, hogy kialakitsak jo viszonyt, kidobta az a anya a játékokat amiket vettem, nagyon sok mindent tudnék sorolni, amitől sérült lettem. Amikor megszületett a közös gyerek, az anya ugy döntött, hogy most már ha én is szültem, akkor odaadja a gyerekeket nekünk, most már "megengedi", hogy én is foglalkozzak velük. Persze, azért is mert én ugy is otthon vagyok a picivel,ő meg mehet mindenhova. Soha nem dolgozott.
Nem tudom mit tegyek, ugy erzem a fejem fölött döntöttek az életemröl, pont akkor amikor én is megérezhetném, hogy mit jelent az anyasag, most tanulnám meg igazán. A párom nagyon csúnyán viselkedik velem, már több mint egy éve nem ölel át, nem foglalkozik velem, olyanná váltunk, mint akik 15 éve nevelnek gyereket és beleuntak az életbe. (Pedig nekem még csak most lett gyerekem).Azt mondja, hogy felejtsem el az elmúlt 4 év sérelmeit és kezdjem újra a gyerekekkel, dehát én kb. 15ször már újrakezdtem és mindig visszavették tőlem a "család" érzését. Mit tegyek?Nagyon rosszul érzem magam.A három gyerek hirtelen nagy teher és felelősség, főleg ugy hogy egy másik nö irányitja a dolgokat.
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Két dolgot javasolhatok: az egyik, gondolja át alaposan, jelenlegi kapcsolata kellően stabil-e ahhoz, hogy jól működő családi életet építhessenek rá. Beszéljen párjával őszintén (az előző házasságából született két gyermekről is!), mondja el neki aggályait, ill. próbáljanak közösen megoldást találni a gondokra. Szükség esetén kérjék családterapeuta segítségét is. Ha semmi nem segít és Ön nem tudja felvállalni a férje által elvárt dolgokat, akkor érdemes elgondolkodni a különváláson.
Üdvözlettel: az Óvónő