Egyéb

Elhibázott óvoda választás

Megválaszolva: 2008. március 31.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

A kislányom 3.5 éves. Szeptember óta jár egy 100%-ban angol nyelvű oviba. Az Apukája - akivel már nem élünk 1ütt-, német anyanyelvű (magyarul egyáltalán nem beszél). Mi angolul kommunikálunk (mármint az apukája meg én); egy éve másik kapcsolatban élek a legnagyobb boldogságban (egy magyar fiúval) közös háztartásban.
A lányom óriási (magyar) szókinccsel rendelkezik. Rendkívül kommunikatív és nagyon gyorsan vág az esze.

A problémáink a következők:
1. Elment a lányomat beszoktató óvónő az oviból (saját hibáján kívül). 2 másik ottmaradt. Az első héten még nem, a második héten azonban a lányom 'szétesett'. Az új óvónőre a gyerekek rávágják az ajtót, nem figyelnek rá - olybá tűnik nekem, hogy nincs tekintélye-, megütik, kiabálnak Vele. A lányom elkezdett nyafogni. Esténként sírdogál, hiszti rohamai vannak, állandóan rajtam tekereg szegény és kérdezget, hogy ugye nem megyünk oviba. Azt mondja, hogy elment az óvónő, neki ott nincsenek kis barátai. Lépten nyomon gyerekeket szólít le az utcán és játszana velük. A csoportjába 12 gyermek jár, ezek közül 2 magyar. A többi Tündérrózsa a világ minden tájáról. Nem tudnak még egymással kommunikálni; amire a lányomnak egyre inkább igen nagy szüksége lenne. A 12 gyerekből általában 7-en vannak bent permanensen. Részletes keresgélés után a neten és a szakirodalomban úgy látom, hogy ennyi gyerek nem elég a 'közösséghez' (ott kezdőik, hogy nem járhatnak el egy jó körjátékot %-/) Angolul már elkezdett beszélni. Mondatokat alkot alapszókinccsel.
Kérdésem: Hagyjam-e az angol oviba vagy keressek neki egy magyar óvodát, ahol ’körtáncolni lehet’ tehát a saját anyanyelvén túl van közösség és van egy ’gyerekeket vezetni képes’, szeretetteljes óvónő? Ha ezt megtenném, nem lenne-e sok ennyi változás egymás után? Ha ennyire kommunikatív, inkább hátrány az angol, mint előny? Talán keressek kétnyelvű ovit? Jaj.

Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 3 évet otthon voltam vele. Meglehetősen ’felnőtt-központú’, talán az előbbi ténytől, talán nem. Kicsit olyan, mintha nem az óvónője, hanem a barátja is elment volna. Az új óvónőt alapvetően kedveli, de nem tudja a lányomat ’megfogni’ ahogyan láthatóan a többi gyereket sem. Ennivalót dobál, nem marad a helyén, olyan dolgokat művel, amit előtte soha.

2. Minden este én mosom meg a lányom fogát. Mindig Ő, csak este én. Egyre „nyögvenyelősebben és tiltakozósabban” fogadja a dolgot, és mindent megtesz, hogy kibújjon alóla. A szép estéket lezáró balhé egyre jobban kibuktat Őt is engem is. Magának akarja megmosni (de szerintem még nem tudja elég alaposan). Sajna az alaposságra szükség lenne, mert bár hibátlanok a fogai, az Édesapjától örökölten a fogorvos véleménye szerint – nagyon kell vigyázni a fogaira, mert szuvasodásra fokozottan hajlamos.
Próbálkoztam már – „Fogynyűvő-manó kergetéssel a szájában”, „érdekes dolgot láttam sztorival közben becsempészett fogmosással” stb. Hogyan legyen kedves Óvónő, mert a hajam már ebbe őszül bele?!

Köszönöm a válaszát! 1 Anyucika

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Elképzelhető, hogy a 100%-ban angol nyelvű óvoda valóban nem a legjobb kislánya számára. Nem tud igénye szerint kommunikálni társaival, s a gondokat tetézi az óvónő kiegyensúlyozatlansága, bizonytalansága. Valóban nem egy ideális helyzet...
A kétnyelvű óvoda gondolata jónak tűnik, tekintettel arra, hogy az édesapával való kapcsolattartás miatt az angolra, egyéb tekintetben pedig a magyar nyelvre elengedhetetlenül szüksége van a gyermeknek. Úgy vélem, érdemes lenne keresni egy ilyen intézményt, szem előtt tartva azonban az óvónők személyét, ill. egyéb olyan tényezőket is, melyektől valóban "jó óvoda" az óvoda. Tanácsos lenne mindenre kiterjedő alapossággal feltérképezni a következő ovit (először csak Ön egyedül, később kislányával közösen is), hogy elkerüljék a további kudarcokat, nehézségeket.
A fogmosás nem állítja könnyű helyzet elé a szülőket, hiszen az önállósodni vágyó gyerekek egyes egyedül maguk akarnak megbirkózni a feladattal. Az alaposságra való törekvés teljesen érthető az Ön szempontjából, jómagam is mindig besegítek hasonló korú kislányomnak a következőképpen: első körben hagyom, hogy egyedül kibontakozzon. Kislányom ilyenkor kérni szokta, mondjam meg, mit mond most a fognyűvő manócska. Én előadom, hogyan kiabál a sok elkergetett manócska, ám a végén egyikük megszólal: "Ne féljetek, srácok! Én jól elbújtam oldalt, hátra, engem nem talált meg a fogkefe!" Ekkor felajánlom kislányomnak, hogy segítek megkeresni. Belekukucskálok, és én is megdörgölöm a nehezen elérhető helyeken a fogacskákat. Így mindenki boldog: kislányom is, aki az elején kiélvezhette az önállóságot, és én is, hiszen a végén besegíthettem a tökéletesség kedvéért. Próbálja Ön is hasonlóan, mesével-játékkal biztosan könnyebb lesz!
Sok sikert!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – egyéb