A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kislányom 3 éves, régóta küzdünk a következő problémával: térdén ülve ritmusosan mozgatja magát, kipirosodik, leizzad.Ilyenkor a játékra sem figyel, ha megzavarjuk ingerült lesz. Sajnos 10 hónapos korától kezdve nagyon gyakran jártunk vele orvoshoz, különböző problémákkal: eszméletvesztés ( túlérzékenység miatt, mivel szervi eltérés nem volt kimutatható ), hüvelynyílásnál összenövés ( többször gyermeknőgyógyász segítségével kellett szétválasztani, beöntés ( székrekedés miatt, ami lelkileg nagyon megviselte, váratlanul érte, és utólag értékelve teljesen feleslegesen)...
A beöntés óta ezt a "nyomást" még gyakrabban tapasztalom nála, és egyszerűen van amikor napokon keresztül csinálja, nem bírjuk semmivel kizökkenteni belőle, ilyenkor nincs kedve pl. kimenni sétálni, játszani...stb. Észrevettük pl. hogy a szabadban nem csinálja. Vannak időszakok, mikor egy-két hónapig sem tapasztaljuk nála, aztán váratlanul ismét jelentkezik ez a dolog, és egy jó ideig ismét eltart. Olvastam gyermekkori feszültséglevezetés kapcsán onanizációról. Előfordulhat, hogy erről lenne szó? Hogyan viselkedjünk ezzel kapcsolatosan a kislánnyal? Várom segítő válaszát, mert teljesen lehetetlenné válnak a mindennapjaink, és egyre inkább el vagyunk keseredve, nem tudjuk, hogyan segíthetnénk a kislánynak, ha valóban valamilyen lelki probléma gyötri?!
Előre is köszönöm válaszát!
Üdv.: aggódó anyuka
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Feltételezhetően valamiféle lelki probléma áll a háttérben, ennek lehetséges kiváltó okát érdemes lenne Önnek, Önöknek alaposan átgondolni. Pl: Miben volt más a családi életük a maszturbáció-mentes időszakban és most, amikor ismét előjöttek a gondok? Nincs-e túl sok feszültség, esetleg meg nem értés, vita a családban? Kellően odafigyelnek-e a gyermeküket érintő (akár apró-cseprőnek tűnő) problémákra? Amennyiben semmiféle ok-okozati összefüggést nem talál családi életük és a maszturbációs gondok között, akkor javasolnám gyermekpszichológus segítségét kérni.
Hogyan tanácsos reagálni gyermeke pótcselekvésére? Semmiképpen ne megrovóan, ill. "már megint mit csinálsz" kezdetű megszégyenítéssel. Igyekezzen láthatóan nem tudomást venni a dologról, és próbálja olyan izgalmas elfoglaltságok felé átvezetni a gyermeket, ami kislányának kedvére való és két kezét lefoglalhatja vele. Pl: festés, gyurmázás, ...stb. Szenteljen maximális időt a kislányával való foglalkozásra, rengeteg sétára, felszabadult játéktevékenységre, amik szintén segíthetnek a lelki problémák feloldásában.
Üdvözlettel: az Óvónő