Bölcsis történetem talán nem egyedi: kisfiam 3 éves, fejlettebb a koránál és már nem igazán tudnak mit…
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves Óvónéni!
Bölcsis történetem talán nem egyedi: kisfiam 3 éves, fejlettebb a koránál és már nem igazán tudnak mit tenni vele a bölcsiben. Ott abból áll a nap, (főleg,hogy most jó idő van)hogy délelőtt és délután is kint vannak az udvaron, ahol minden gyerek úgy foglalja el magát ahogy tudja. Motorozás, homokozó, vagy rohangálás. A gondozónők üldögélnek csapatostul a padon és csak a szükségletek elvégzését, átpelenkázást intézik, meg a reggelit, ebédet, uzsit. Délben felszabadulnak, amikor a kicsik alszanak. Az én mozgékony fiam igényelné nemcsak a gyerekek társaságát, akik kisebbek nála és nem mindig tudnak együtt játszani, hanem a felnőttekét is még. Az sem zavarja őket, ha elesnek. Engem sem zavar, de azért meg szoktam nézni a sérülést. Ők még azt sem, hacsak valaki nem ordít nagyon. A verekedő gyerekeket is csak akkor választják szét ha már valamelyik keservesen sír, addig még csak rájuk sem szólnak úgy beszélgetnek biztos van ennél fontosabb. Fiam már úgy érzem kezd az utóbbi hetekben visszafelé fejlődni: utánozza a beszédhibás társait (szóltam, hogy figyelmeztessék, ha rosszul mond valamit erre az volt a válasz, hogy már minden gyerek azt az egy beszédhibásat utánozza, ne törődjek vele), megtanult a fiam káromkodni, egyre agresszívabb, hiszen a bölcsiben másképp nem érheti el a célját, ott az erősebb győz. A héten szóltam, ha elesik a gyerek legalább a sebet tisztítsák meg vízzel, ha már a fertőtlenítés nehéz, mert a homokozóban elfertőződhet. Erre a gyerekem előtt kioktattak, hogy "nem kell mindent észrevenni, anyuka túl aggódó" Valóban. Ma mentem érte, a gondozónő háttal ült a homokozónak, a fiam benne térdelve játszott, majd mikor kijött két húszforintos nagyságú alig beszáradt (előtte vérző) seb volt a térdén, amit még csak észre sem vettek. Fiam nem is mert szólni, mert a múltkor hallotta ahogy engem kioktattak. Nem azért írom ezt le mert ki akarom adni a dühömet, hanem azért, mert kiváncsi vagyok a véleményére, hogy egyáltalán szóljak-e újból a gondozóknak, vagy most már a vezetőt keressem, mert egyre jobban féltem a fiamat. Szeptembertől oviba megyünk. Ott mennyiben változik ez a helyzet, úgy hallottam, hogy délelőtti foglalkozások, amik régen voltak most a kiscsoportban nincsenek, de én azért reménykedem, hogy ennél jobban lekötik, elfoglalják játékokkal, feladatokkal, mesével, versekkel stb a gyerekeket.
Válaszát előre is köszönöm.
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Először is szeretnék kitérni a bölcsőde és az óvoda közti legfőbb különbségre, mely talán választ ad kérdésére:
Míg a bölcsődében elsősorban csak megőrzik és gondozzák a gyermekeket, ( jól vagy kevésbé jól,) addig az óvodában komoly nevelő-oktató munka folyik. A bölcsődében dolgozó gondozónők, - mint a nevük is mutatja ,- szinte teljességgel csak a gyermekek fizikai ellátására figyelnek. Ezzel szemben az óvodában diplomás pedagógusok foglalkoznak a gyermekekkel, napról-napra komoly szakmai felkészüléssel tervezve a fejlesztést. Bár az óvodai nevelő-oktató munka már legtöbbször nem kötelező foglalkozás keretei között zajlik, ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy akkor semmit nem foglalkoznak a gyerekekkel. Az óvodapedagógus játékba ágyazva, indirekt módon fejleszti a gyerekeket, nagyon is tudatosan!
Fentiek tükrében megnyugtathatom, kisfia óvodába kerülésekor az ott dolgozó, (feltételezhetően jól felkészült) pedagógus kollegák biztosan a lehető legjobban segítik majd az egészséges szellemi és fizikai fejlődést.