A szülő kérdése
Kedves Óvónéni!
Van egy kisfiam, aki októberben lesz 5 éves. Több gondom is van vele. Az egyik az, hogy semmire nem becsüli a játékait. Rátapos, rálép és még csak észre sem veszi, hogy ezzel eltöri őket. Azonkívül előszed valamit, de pár perc után megunja és másikat vesz elő és a végén az egész lakás tele van játékokkal. Rengeteg játéka van mivel 20 év óta ő az egyedüli pici gyerek a családban (szüleink és testvéreink vannak, akik elhalmozzák játékokkal őt, meg mi is sokat vettünk neki) Most ott tartunk, hogy műanyag rekeszekben vannak a játékok és addig nem szedhet elő másikat, míg az előzőt össze nem pakolja. Ezzel elértük, hogy valamennyire összeszedi őket, de a játékokra való "vigyázás" még mindig gond. Hogy tudnám megértetni vele, hogy amink van arra vigyázzunk, óvjuk, ne törjük össze? Ez bizonyos mértékben figyelmetlenség is a részéről, mert rendszeresen rátapos a lábunkra és már sokszor mondtuk neki, hogy figyeljen oda másokra, de valahogy mindig sikerül neki a "letaposás". De legalább már bocsánatot kér ha észreveszi.
A másik gond, hogy mennyire várhatom el tőle, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzon. Itt leginkább arra gondolok, hogyha megyünk fürdeni akkor képtelen levetkőzni úgy, hogy közben ne mászkálna el két ruhadarab között. Ugyanez megvan az evésnél is. Nem tud megülni addig míg megeszi a levest, leugrál a székről ha meglát valamit (valakit). Elvárjam tőle, hogy képes legyen csak az evésre, vetkőzésre figyelni, vagy még kicsi ahhoz, hiszen minden érdekli ami a környezetében van.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel
egy anyuka
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
4-5 éves korban a figyelem tartóssága még általában nincs azon a szinten, hogy a gyermek hosszabb időn keresztül egyvalamire tudjon odakoncentrálni. Ha sok egyéb elterelő inger is újabb és újabb tevékenységre ösztönzi (itt a rengeteg játékra gondolok), akkor végképp felületessé válik játéka. Azt javaslom, hogy próbálják megszűntetni a játékeszközökben való tobzódást és szelektálják azokat. Csak a legtöbbször használt és a leghasznosabb fejlesztőértékű eszközök maradjanak elöl, a többit egy időre tegyék félre. Bizonyos időközönként frissítsék a játéktárat. Így elkerülhető lesz a kapkodó, mindig másra átterelődő játék.
Hasznos lehet még, ha a felnőtt is részt vesz a gyermek játékában és ötletekkel, mintákkal szolgál a kicsinek arra, hogy hogyan lehet egyetlen játékkal is élvezetesen, elmélyülten tevékenykedni.
Az, hogy a fiúcska nem vigyáz a játékra, valószínűleg szintén a rengeteg felhalmozott játékból ered, hiszen „minek becsüljem meg, ha úgyis olyan sok van belőle?”
Valószínűnek tartom, hogy a játékban megszokott felületesség az oka a más tevékenységekben is fellelhető kapkodásnak, így azt gondolom, a fentiek segítségével nem csak a játékban, de más területeken is jobban tud majd koncentrálni gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónő