Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülő…
Megválaszolva: 2004. augusztus 25.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülő segíteni tud problémánk megoldásában, lévén hogy a nehézség már gyermekünket is érinti. Egy már-már megoldhatatlannak tűnő „szomszéd problémában” szeretnék tanácsot kérni.
Lassan két éve már, hogy megvásároltuk lakásunkat és mit sem sejtve, boldogan költöztünk be új otthonunkba. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomszéd család ellehetetleníti életünket. Problémánk a következő:
A lépcsőháztól (feltételezésünk szerint nem törvényesen) védőráccsal leválasztott folyosó raktárrá és kocsitárolóvá való „átminősítése” hihetetlenül sok veszélyhelyzetet és bosszúságot okozott már számunkra. Az ajtónk előtti folyosórészen kezdetben „csupán” két szánkót kellett kerülgetnünk. Rövidesen azonban, a jó idő beálltával előkerültek a biciklik is. Eleinte egy kis kerékpár került a két szánkó mellé, majd egy reggel arra ébredtünk, hogy egy hatalmas felnőtt biciklivel is kiegészült a repertoár. Mivel e négy dolog közvetlenül az ajtónk előtt volt lerakva, így jószerivel még annyi helyünk is alig volt, hogy oldalazva (!!!) kiférjünk mellette! (Egy későbbi beszélgetés során a szomszéd értetlenkedve szegezte nekünk a kérdést: „ - De hát kifértetek, nem?” Mondanom sem kell, a döbbenettől alig kaptunk levegőt…) Kérésünkre aztán néhány nap múlva elkerültek onnan a biciklik, szánkók, ám boldogságunk nem tartott sokáig. Rövid időn belül újra és újra ajtónk elé „varázsolódott” egy-egy kerékpár.
Történetünknek ezzel sajnos még koránt sincs vége… Ez év februárjában szomszédunk lakásfelújításba kezdett. Ennek okán kikerült a folyosóra egy termetes fotel (amelytől mellesleg alig lehetett kiférni a rácsos kapun), festékes vödrök, járólapok. Ebben az időszakban kerültem haza a kórházból, ahová korábban veszélyeztetett terhesként, súlyos bevérzéssel kerültem. Bár igyekeztem óvatosan kerülgetni a kitett akadályokat, ám ez mégsem volt elég, megtörtént a baj: megbotlottam az ajtónk előtt lévő festékes vödörben, s nem sokon múlott, hogy e súlyos balesetnek ezúttal valóban tragikus befejezése legyen. Ennek okán, mivel a korábbi számtalan kérésünk süket fülekre talált, a folyosó falán, papíron függesztettük ki kérésünket, hogy ne pakoljanak elénk. A hatás nem maradt el: szomszédunk, a kiíráson felháborodva „csakazértis” odavágta ajtónk elé az ominózus vödröt. Miután elraktuk az útból, ő újra visszatette oda! E „játékot” elunván, ismét megpróbáltuk személyesen rendezni e problémát. Miután veszélyeztetett terhességem tényét és a sajnálatos balesetet kellően kihangsúlyoztuk feléjük, sikerült megegyezésre jutnunk: nem fognak odarámolni az ajtónk elé. Megnyugvásunk azonban csupán két-három napig tartott, mert ekkor ismét visszakerültek a vödrök. Újabb kérés, ám ekkor már nyoma sem volt a megértésnek. A szomszédék szigorúan közölték: „Nem tudjuk hova tenni ezeket, ezért kénytelenek lesztek még néhány hétig elviselni, hogy ide pakolunk.” Ezek után kértük, hogy legalább szóljanak ilyenkor nekünk, hogy tudjuk, mennyi ideig lesznek az útban a dolgok. Ezt a kérésünket azonban kategorikusan elutasították. Mindezek után, magzatom testi épségét veszélyben érezvén, inkább jó darabig ki sem mozdultam a lakásból. Érdekességképpen említjük meg, hogy a vödrök mind a mai napig , fél év múltán is a folyosón vannak!!!
Ekkor úgy gondoltuk, minket már nem érhet meglepetés, ám tévedtünk. Egy délután tucatnyi, mázolásra váró szekrényajtó sorakozott ajtónk előtt. Ismét átmentünk és jóhiszeműen érdeklődtünk: talán a náluk dolgozó úr rakhatta véletlenül elénk az ajtókat… Döbbenetünkre azonban a férj kijelentette, hogy ez az ő műve, és eszében sincs elpakolni.
Később még egyéb "nyalánkságok" is terítékre (folyosóra) kerültek, így pl: 3 pár görkorcsolya, dobozok, rongyok, egy gyerekruhákkal teli kiskád, kutya által szétrágott focilabda, kutyabot az út közepén, szőnyegek, cipők…és még sorolhatnánk.
Végső elkeseredettségünket tetézte, amikor három hatalmas parketta csomag is a folyosóra került. Teltek a hónapok, a felújítás is befejeződött, nekünk pedig júniusban gyönyörű kisbabánk született. Mivel a picivel naponta sétálni kell, így előre féltünk, hogy babkocsinkat hogyan tudjuk akadálytalanul áttolni a folyosón. Mint kiderült, félelmünk nem volt alaptalan. Egy BMX nagyságú kerékpár mellé a szomszédok újabb, ám sokkal termetesebb biciklit szereztek be, amik "annak rendje-módja szerint" egymásra döntve, ezzel tekintélyes helyet elfoglalva sorakoztak a folyosón. Mivel két bicikli mellett képtelenség kitolni babkocsinkat, így kértük, az egyik kerékpárt akasszák fel a plafonba erősített kampóra. Bár még ezek után is többször lent maradt az említett bicikli, de állandó könyörgésünknek végül meglett az eredménye. Így "csupán" egy nagyobb bicikli, egy evezőpad, egy roller és egy kismotor mellett kellett araszolnunk, de még így is örültünk, hogy végül is kiférünk. Örömünk azonban ezúttal is korai volt. A szomszédék újabb kerékpárral gazdagították gyűjteményüket. A termetes járgány a felakasztott kisbicikli helyére került, a másik nagy kerékpár mellé támasztva. Ennek újabb nézeteltérés lett a következménye, ám most, egy majdnem bekövetkezett baleset nyomán már végső elkeseredésemben Öntől, ill. a Szülőtársaktól szeretnék tanácsot kérni. A napokban ugyanis csak a Jóisten kegyelme mentett meg bennünket attól, hogy az egyik megbillent kerékpár a babakocsiba ne zuhanjon, egyenesen a 10 hetes kisbabánkra! Mivel szomszédunk hanyagsága és nemtörődömsége kis híján gyermekünk életébe került, így a probléma azonnali megoldást kíván!
Kétségbeesve kérdezem: tud valaki segíteni vagy tanácsot adni? Mit tegyek?
Bármilyen ötletnek (esetleg tűzoltósági kapcsolatnak, segítségnek) nagyon örülnék! Köszönettel: Évi
Az óvónő válasza
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy bennem bízva hozzám (is) fordult segítségért, ám én sajnos nem tudok konkrét tanáccsal szolgálni az ügyben. Azon túl, hogy a Közös képviselőt érdemes lenne megkeresni, nem tudom pontosan, még milyen hivatalos szervet lehetne mozgósítani az ügyben. Mivel kérdése nem csak hozzám, hanem a Szülőtársakhoz is szól, így engedelmével felhelyezzük a "Szülők egymás közt" rovatba is a levelet. Ez úton is kérek mindenkit, segítsen ezen a kétségbeesett anyukán és kisbabáján!!!
Fogjunk össze!
Üdvözlettel: az Óvónő