A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Főleg a hétvége után azzal kezdi a hétfő reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is előfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónők pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Először úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és később is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Levele alapján úgy tűnik számomra, kisfia az átlagosnál érzékenyebb lelkű, kissé bizalmatlan gyermek, aki bánatát, szorongását, félelmeit a végtelenségig próbálja leplezni, elrejteni a külvilág elől, ám néha elszakad a cérna és tiltakozni kezd. Mivel 6 éves gyermekről van szó és nem egy 3 éves beszoktatási problémájáról, az óvoda elleni tiltakozásnak mélyebb gyökerei vannak, mintsem hogy ezt egyszerű levelezés alapján fel lehetne tárni.
A logopédustól való idegenkedés szintén egyfajta bizalmatlanság a külvilág felé, melynek okait mindenképpen ki kellene deríteni. Feltétlenül keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíteni fog eligazodni a kiváltó okok és a megoldáshoz vezető út útvesztőjében.
Üdvözlettel: az Óvónő