Gyermeki félelmek

Retteg a többi gyerektől

Megválaszolva: 2014. január 6.

A szülő kérdése

Kislányom 2 éves. Otthon kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek. Felnőtt társaságot szereti, viszont a gyerekektől retteg. Sokat járunk játszóházba, játszótérre, de ha közeledik hozzá egy kisgyerek, ő rögtön mögém bújik, és haza akar menni. Van két 5 és egy 3 éves unokatestvére, akivel szinte nap mint nap találkozik, de nem tud velük sem felszabadultan játszani, sőt mintha félne tőlük. Igaz, hogy ők nagyon eleven gyerekek. Mostanában érlelődik bennem a gondolat, hogy bölcsödébe iratnám a kislányomat, hogy szokja a gyerektársaságot. Egyenlőre csak heti 2-3 délelőttre gondoltam. Az lenne a kérdésem, hogy ezzel nem ártanék-e neki? Nem akarom, hogy lelkileg sérüljön. Vagy mit tudna javasolni, hogy ez a félelem megszűnjön? Válaszát előre is köszönöm!

Az óvónő válasza

Tisztelt Szülő!

Ebben az esetben biztosan nem célravezető a „kutyaharapást szőrével“ szemlélet, azaz semmiképpen nem ajánlott gyerekközösséggel „kezelni“ a gyerekektől való rettegést. Ezt a folyamatot nem lehet erőnek-erejével siettetni, hanem a gyermek igényeihez maximálisan alkalmazkodva, lépésről-lépésre kell megnyitni előtte a világot. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha mindeközben érzi az édesanyja-adta érzelmi biztonságot. Ha enélkül a védőháló nélkül próbálná gyermekével megszoktatni a gyerektársaságot (t.i: bölcsődébe íratná), az olyan lenne számára, mintha kihúzná alóla a szőnyeget.
Javaslom ehelyett az eddigiekben alkalmazott módszereket: járjanak minél többet gyerektársaságba, ill. olyan rendezvényre, ahol a többi gyerek nem mint játszótárs, hanem mint másik részt vevő van jelen. (pl. bábelőadás megnézése, stb.) Ez azért lehet hasznos, mert itt kislánya nem érzi magát arra kényszerítve, hogy kapcsolatba lépjen a többi gyerekkel, így „ismerkedési kötelezettség“ nélkül egyre közelebbről, egyre alaposabban veheti őket szemügyre.
A felnőttcentrikusság és a kortársaktól való tartózkodás ebben az életkorban természetes, ám ez nem feltétlenül jelent szélsőséges rettegést. A kislányánál tapasztaltak, - mint azt fentebb írtam, - csakis tapintatosan, fokozatosan, a gyermek igényeihez maximálisan alkalmazkodva szüntethetők meg.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeki félelmek