Gyermeki félelmek

Kérdésem a következő: Kisfiam 4 éves, és az óvodában a következő a probléma: a gyerek szorong, ha szólnia…

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kérdésem a következő:
Kisfiam 4 éves, és az óvodában a következő a probléma: a gyerek szorong, ha szólnia kell, hogy vécére szeretne menni. Ezért nagyon hosszú ideig visszatartja. Inkább különböző testhelyzeteket vesz fel ( hasal) stb. hogy ne kelljen elmennie vc-re. Nem pisil be soha. Otthon természetesen mer szólni, és a szobatisztasággal semmilyen probléma nem volt. Amikor értemegyek az oviba, akkor pisil, és könnyebül meg.
Az óvónő ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy leszídták a gyereket, amiért gyakran mellépisil, esetleg lepisili a nadrágját Wc használat közben. Azóta szorong Dani.( kisfiam egy kicsit a mozgásban ügyetlenebb a kortársainál, viszont értelmi szintje korának megfelelő)Az óvónő egyébként közölte, hogy ő ezzel az üggyel nem igazán tud külön foglalkozni, mert ő nem gyógypedagógus!!. Én magam pszichológus vagyok, bár nem gyerekekkel foglalkozom. Arra gyanakszom, hogy kisfiamban nagyon erős a megfelelni vágyás, és nem akar "gondot okozni" így saját szükségleteit is háttérbe szorítja. Most a nyaralás alatt is tapasztaltam, hogy sokszor visszatartja a vizeletét, 2 hét után sikerült elérni, hogy felszabaduljon ez alól a szorongás alól, és bátran szóljon. Nem tudom, hogy mit tegyek szeptembertől, érdemes-e kivenni az óvodából. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a gyerekem nem mer szólni, és fél napokig visszatartja a vizeletét. Nem értem, hogy e probléma megoldásához miért kell gyógypedagógus az óvónő szerint.Várom tanácsát.
Üdvözlettel: Krisztina

Az óvónő válasza

Kedves Krisztina!

Levele kapcsán döbbenten kell tapasztalnom, hogy egyes óvónők számára az óvodás gyermek testi és lelki egészsége, egészséges fejlődésének biztosítása „nem tartozik” munkaköri kötelezettségei közé. Ezek után már csak annyit kérdeznék, ha ez valóban így van, akkor a kolleganő miért is van ott tulajdonképpen? A problémát csak az óvónéni aktív együttműködésével lehetne megoldani, ezért a következőt javaslom:
Próbáljon meg újra beszélni az érintett pedagógussal, kérje, kísérje figyelemmel a gyermek viselkedését. Amint a legcsekélyebb jelét is látja feszengésnek, izgés-mozgásnak, azonnal küldje ki a WC-re, mindenféle megkérdezés nélkül. Még jobb, ha még mielőtt bármi jelét is adná a gyermek a vizelet visszatartásnak, már azt megelőzően is rövid időszakonként kiküldenék, mondjuk 30 percenként. Fontos még, hogy a gyermeket nagyon tapintatosan segítse az óvónő a WC használat során, hiszen bármilyen furcsa is a kolleganő számára, még ez is a munkájához tartozik. Hasznos lenne, ha Ön otthon, nyugodt körülmények között is minél többet gyakoroltatná a fiúcskával a pisilés helyes technikáját.
Úgy gondolom, hogy az eddigi előzmények tükrében nem lehet csodálkozni azon, hogy a kisfiú csak nehezen tudott visszazökkenni a régi kerékvágásba, de a lényeg, hogy az Ön közreműködésével sikerült . Ezt az eredményt pedig már nem szabad lerombolni, ezért azt javaslom, álljon a sarkára az óvónővel szemben. Próbálja higgadtan, de mégis egyértelműen a tudtára adni, hogy a gyermeknek milyen szorongásai vannak ill. hogy Önnek mik a kérései ezzel kapcsolatban. Ha a továbbiakban is mereven elzárkózik a közös problémavállalástól, úgy azt tanácsolom, feltétlenül keresse fel az óvodavezetőt és mondja el neki is gondjait. Ha még ezek után sem lát érdembeli változásokat a helyzetben, akkor elképzelhető, hogy mégis az óvodaváltás marad az egyetlen alternatíva számukra. Azt azonban ebben az esetben is mérlegre kell tenni, hogy egy új csoport, új környezet nem okoz-e újabb szorongásokat a kisfiúnál. Bízom benne, hogy talán végül mégis sikerül dűlőre jutni az óvónővel és nem kényszerülnek óvodát váltani.

További kérdések – gyermeki félelmek