Gyermeknevelés

Apu bekeményített

Megválaszolva: 2007. június 29.

A szülő kérdése

Kedves Ovónő!
Ikergyermekeim 5 évesek (Máté és Peti), kiskoruktól egyforma szeretetet és nevelést kaptak, mégis nagyon különbözőek. Persze minden ember más és más, de a neveltetésen is sok múlik állítólag... Itthon vagyok a fiúkkal, szinte egész nap velük foglalkozom születésüktől. Máté nyugodt, barátságos kisfiú, Peti egy kis eleven rosszcsont. A gond csak az, hogy iskola előtt elkezdtek oviba járni és Peti a gyerekközösségbe nem képes beilleszkedni. Verekszik, kötekedik, nincs nap, hogy az ovónéni, ne borulna ki a viselkedése miatt. Újabban már a tesójával is verekszik és nekem is visszabeszél. Próbáltam szép szóval megbeszélni miért csinálja, de semmi értelme nem volt, másnap kezdte előlről. De az igazi gondok csak most jönnek, egyik nap az apukájuk ment értük az oviba és persze az ovónéni zúdította rá, hogy Peti ezt csinálta azt csinálta, miért nem lehet ezt a gyereket megnevelni, mindent ráhagynak azért ilyen. Onnantól kezdve a férjem "átvette" a gyerekek nevelését. Petit állandóan bünteti, nem nézhet tv-t, sarokba állítja, bezárja a szobájába. Ennek általában az a vége, hogy Peti dühkitörést kap, rugdossa a falat, az ajtót, két perc alatt lilára sírja magát. Néhányszor már el is verte a fenekét, amit én nagyon ellenzek. Egy-egy ilyen cirkusz után Máté is kiborul, nem is érti az egészet, szinte az apjára mérges amiért bántja Petit. A férjem szerint muszály keménynek lennie a gyerekkel, ha egyszer egy pedagógus is így látja, mert mi lesz vele a suliban, ha időben nem neveli meg. Engem hibáztat, hogy csak kényeztettem a gyereket és mindent ráhagytam. Az hogy szeretettel neveltem őket, még nem kényeztetés, és egyébként akkor Máté miért nem lett ilyen. Ez természetfüggő dolog, lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy Petivel határozottabbnak kellett volna lennem.. Nem tudom.Félek meddig fajulnak még el itthon a dolgok. A párommal is egyre többet vitázunk (gyereknevelés ügyben). Egyre szigorúbb a gyerekkel, amikor nincs itthon egész másként viselkedik, mint amikor itthon van az apja. Fél tőle már és ez nagyon nem jó. Hiába mondom a páromnak, azt mondja az csak jó ha tart valakitől. Először játékmegvonás, aztán szobafogság, most verés, aztán nagyobb verés, ha ez így megy tovább nem tudok tovább a férjemmel együtt élni. Megszakad a szívem, ha bántja Petit, akármennyire nagy butaságot csinál is. Mit tehetnék? Hogyan hozzam rendbe a családunk életét? Mi válthatta ki Petiből ezt a viselkedést? Nagyon várom válaszát.

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Megértem Önt és hozzá kell, hogy tegyem, Önnel értek egyet. A nevelés során fontos szem előtt tartanunk a következőket: a liberális, engedékeny nevelés éppúgy káros lehet a gyermek személyiségfejlődésére, mint a diktatórikus, kemény nevelői attitűd. Meg kell találni az arany középutat és a verést, ill. túl szigorú büntetéseket el kell felejteni. Mindig az adott konkrét problémát kell az adott pillanatban kezelni, nem pedig mindenre egy jól irányzott pofonnal válaszolni. Pl: "Peti! Pakold össze légyszíves a játékokat!" Ha minden kérés ellenére sem teszi, kilátásba helyezzük a következményeket: "Ha nem teszed el a lego-t, holnap sajnos nem játszhatsz majd vele." Amennyiben Peti még ekkor sem hajlandó együttműködésre, akkor következetesen tartanunk kell magunkat a beígért játékmegvonáshoz. A kisfiú erre minden valószínűség szerint heves daccal, netán hisztivel fog reagálni, ám erről egész egyszerűen nem szabad tudomást venni! Hiába vágja magát a földhöz, hiába sikít, toporzékol, Önök csináljanak úgy, mintha nem is hallanák, mintha semmi nem történne. A lényeg, hogy a gyermek rájöjjön, hogy semmi értelme és foganatja nincs az ilyenfajta próbálkozásainak. Az első néhány hét nem lesz könnyű, de hamarosan rájön a fiúcska: hiába minden hiszti, semmi eredménye nem lesz, és jobban jár, ha meghallgatja szülei kérését. Cserébe Önök is hallgassák meg az ő kívánságait. Pl: "Szeretnél még egy kicsit játszani? Na jó, akkor még sétálhat egyet a lego lovacska, de utána tényleg bemegy az istállóba." Nagyon hasznos, ha a két szemben álló érdeket megpróbáljuk közelíteni egymáshoz ahelyett, hogy a másik kívánságát egész egyszerűen elnyomnánk.
Sok sikert!

Üdvözlettel. az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés