A szülő kérdése
Jó napot kívánok!
Kérdésem az lenne, hogy immáron majd 5 és fél éves kislányom elalváskor hasra fekszik és valami párnát stb. maga alá gyűr és ahhoz dörgölőzik. gondolom ez valamilyen önkielégítés-féle lehet. Finoman már mondtam neki többször hogy ne csinálja, de nem akarom tiltani. Már több mint egy éve "alkalmazza", általában a délutáni alváskor, így nem tudom a rendszerességet, mivel oviban van olyankor (ovónők semmit nem mondtak: állítólag "minden rendben van", én meg erre konkrétan nem kérdeztem rá, mivel az óvónőnk mendent hárít és semmi hasznos infót nem tudok meg tőle, nem érzek bizalmi viszonyt). Itthon x rendszerességgel látom hogy kislányom nem hagyta még el ezt a rossz szokást. Nem tudom mit tegyek??? egyrészt ahhoz hogy abbahagyja? másrészt ez valami belső probléma jele lenne? Mennyire kell ezzel foglalkozni, tudom hogy önkielégítés előfordul kisgyermekkorban, de ez "csak" ennyi, vagy valami komoly lélektani probléma megnyilvánulása? (esetleg én vagyok vele túl erőszakos? az alvást erőltetni kellett nála egész kiskora óta probléma volt) Kérem, ha tudna segíteni, mondja el a véleményét.
Köszönettel, Eszter
Az óvónő válasza
Kedves Eszter!
A gyermekkori önkielégítés általában valamilyen szorongást jelez, ezért érdemes lenne alaposan átgondolni, érte-e bármiféle trauma, megrázkódtatás a gyermeket 1 éve, ill. azóta folyamatosan? (Válás, haláleset, új partner, költözés, egyéb környezeti, családi változások) Ha a válasz igen, akkor valószínűsíthető, hogy ott kell keresni a kiváltó okot és rendezni a problémákat.
Ha semmiképpen nem jut dűlőre a kérdésben, érdemes kikérni gyermekpszichológus véleményét is.
Az onanizálással kapcsolatban pedig egy gyakorlati tanács, mellyel tapintatosan elháríthatja a pótcselekvést: adjon egy macit, plüssjátékot a kezébe, és kérje meg, hogy altassa el. "Nézd, Brumi ma veled szeretne aludni és hozzád akar bújni. Öleld át, altasd el, de tartsd a takaró felett, hogy kapjon levegőt." Így indirekt módon arra ösztönzi a kislányt, hogy kezeit lefoglalva ne tudjon másfelé nyúlkálni.
Üdvözlettel: az Óvónő