Gyermeknevelés

Nagyszájú "sztárgyerek" kontra zárkózott "áldozat"

Megválaszolva: 2008. március 6.

A szülő kérdése

Kedves Óvonéni!
Megoldhatatlan nevelési és szemléleti problémának tartom az általam megismert ovis környezetben a jó és rossz gyerekek un. beskatulyázását, már kiscsoportban.
A verekedős, agresszív és néha kezelhetetlen gyerekek az erős és gyakorlatias jelzőt kapták, a jó, szeretni és adni tudó, okos érzékeny gyerekek pedig az áldozat és gyenge jelzőt "érdemelték" ki, akikkel mindent meglehet csinálni.
Sajnos az én 4 éves kisfiam is értetlenül áll, a hosszú otthon töltött évek után, hogy most melyik mintát tegye előtérbe, és sokszor látom, hogy össze van zavarodva amikor hazajön, nem tudja eldönteni melyik viselkedés a helyes. Mondhatjuk, hogy érzékeny, de ez számomra nem negatív csengésű jelző, és nem is a sírással van a baj.
A baj azzal van, hogy már ilyen kicsi korban háttérbe kerül az igazi értékek felismerése, és nagyon gyorsan legyíntünk egyet, "a gyerekek kegyetlenek" felkiálltással a problémára. Tapasztalataim szerint pedig az agresszívitás és kezelhetetlenség a szűlői nem törődéssel párosul a háttérben, olyan anyukák és apukák gyermekei, akiknek vissza kellett gyorsan térni az egész napos munkájukba, és sokkal kevesebb idejük maradt a gyermekükre. Kérdésem miért annak a szűlőnek és gyermeknek kell lekezelni az ő nemtörődésüket, akik jó érzelmi és mentális állapotban viszik az oviba a gyermeküket. És hol vannak a pszichológiát, neveléselméletet, csoportlélektant tanult pedagógusok, akik ezt helyretennék?

Az óvónő válasza

Kedves Levélíró!

Sorai szívemből szólnak, sajnos én is sok hasonlóval találkoztam munkám során. Ennek ellenére jómagam igyekszem olyan értékrendet képviselni, melyben az érzékeny gyermek szeretetteljes felkarolása, érdemeinek kellő kidomborítása fontos szempont. Talán azért is érzem át annyira, amiről írt, mert én is hasonlóan csendes, zárkózott kislány voltam anno, s bizony nem esett jól, mikor egy-két cserfes, nagyszájú "sztárgyereket" minden ok nélkül elém helyeztek.
Sosem felejtem el egykori kolléganőm szavait, miszerint " a gyereknek meg kell tanulnia már óvodás korban is könyökölni!" Hát ezt a véleményt én nem osztom. Tanuljon meg inkább csendben, sallangok nélkül, őszintén szeretni!
Minden jót kívánok!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés