A szülő kérdése
Kedves Ovónő
2,5 éves ikerfiúk anyukája vagyok. Szeretnék tanácsot kérni öntől. Totálisan kicsúszott a kezünkből az irányítás. A gyerekeknek, ha mondunk valamit, pl. gyere ide, ezt ne csináld stb. egyáltalán nem hallgatnak ránk ,mint, ha nem is hozzájuk beszélnénk. MInd ezek mellett rugdosnak, hisztiznek a fölhöz csapják magukat. Próbáltuk jutalmazással, ha jól viselkednek ez nem jött be. Még azt ajánlották, hogy kedvenc dolgokat tiltsunk nekik,amit szeretnek ilyenkor ha nem fogadnak szót, de sajnos erre sincs reakció. Semmi játék nem köti le őket, sem bohóckodás, sem mese, sem a játszótéren való homokozás . Sajnos ezen oknál fogva egy személy nem tud menni velük sehová, mert az egyik balra a másik jobbra rohan és senkire nem hallgatnak. Most kezdtünk bölcsibe járni még a beszoktatásnál tartunk, ott is hisztiznek, más gyerekektől elveszik a játékot, ha nem adják oda ellökik őket.Már tényleg nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Voltunk pszichológusnál is. Persze őket nem lehetett vinni elmondásból annyit mondott, hogy a szülőnek kell rájönni, hogy ezt hogyan kell kezelni, de sajnos mi is és a környezetünk is kifogyott az ötletekből. Előre is köszönöm válaszát.
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Ilyen korban életkori sajátosság az öntudatra ébredés, valamint ezzel párhuzamosan a saját akaratuk érvényesítésére való vágy. Ennek azonban természetes módon vannak bizonyos korlátai, melyeket a felnőttek szabnak meg. Nem engedjük pl. hogy ugráljanak az ágyon a balesetveszély elhárítása érdekében, tiltjuk a verekedést, ...stb. A társas együttélés szabályait szükségszerűen el kell fogadtatni, meg kell értetni a gyermekekkel az eredményes szocializáció érdekében. A nagy kérdés csak az, hogyan?
A válaszom: határozott, következetes, ám sosem durva (!) nevelői magatartással. Mindig legyenek egyértelmű, jól behatárolható viselkedési szabályok, melyek betartásához ragaszkodjanak. Pl: Nem verekszünk, nem szaladunk el szüleinktől a forgalmas utcán, stb.
Amennyiben ezt nem tartják be, határozottan utasítsák el viselkedésüket. Az erre adott dacra, hisztire pedig egészen egyszerűen ne reagáljanak, ne vegyenek róla tudomást egészen addig, míg maguktól meg nem nyugszanak. Mikor ez megtörtént beszéljék meg, értessék meg a gyermek(ek)kel a tiltás okát és jelentőségét. Beszéljék meg, hogy legközelebb csak akkor tudnak játszótérre, vásárolni, játszóházba ... stb. menni, ha a megbeszélt szabályokat betartják. Amennyiben ez legközelebb nem valósul meg, fontos, hogy maximális következetességgel tartsák magukat a beígértekhez. Fontos, hogy szavuknak mindig kellő súlya legyen, így a szülői tekintély is visszaállítható.
Hasznos lehet, ha az egyes nevelési helyzeteket mesés bábozással is életre keltik, amikor is a gyerekek külső szemlélőként is szemlélhetik, értékelhetik korábbi csínytevéseiket és azok súlyát.
Minőségi bábok széles kínálatából választhat a www.gyermekabc.hu weboldalán, ajánlom szíves figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónő