A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam most kezdte az iskolát, okos értelmes gyerek. Az óvodába látszólag beilleszkedett, de ez (később kiderült)csak a szocializáció bizonyos területeire volt érvényes. Konkétan arra gondolok, hogy nincs barátja, nem is közeledik barátkozóan a gyerekek felé. Ő általában egyedül játszik (iskolásként is)és néha sajnálkozik azon, hogy nem keresi a társaságát a többi gyerek. Jól megérteti magát a felnőttekkel és az idősebb gyerekekkel. A hasonló korúakkal és a kisebbekkel nem szeret foglalkozni, sokszor lekezelően bánik velük, sokszor észre sem veszi ha köszönnek neki, vagy nem reagál kérdésükre. Próbáltam beszélni vele erről a dologról, de ő folyton azt mondogatja,hogy ő neki jó így, ő csak magában szeret lenni. Itthon felszabadult, nyüzsgő gyerek, de jelleméhez hozzátartozik az is, hogy öntörvényű, parancsolgató, okoskodó.
Félek,hogy az iskolában is "magára marad". Mit tehetnék érte, hogy elfogadja társait, barátkozzon?
Tisztelettel:Takácsné Ildikó
Az óvónő válasza
Kedves Ildikó!
Érdemes lenne beszélni a kisfiú osztályfőnökével, ő hogyan látja gyermeke osztályon belüli helyzetét, társas kapcsolatait. Elképzlehető, hogy a gyermek minden látszat ellenére kezdi kialakítani a közösségen belüli helyét, kezd nyitni a többiek felé, ám ezt nem tolmácsolja Ön vagy mások felé. Az osztályfőnök sokkal átfogóbb képet tud adni Önnek a valós helyzetről. Ha ő is egyértelműen úgy látja, hogy kisfia magányos, és ez a helyzet hónapok múlva sem változik, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma megoldásában.
Üdvözlettel: az Óvónő