Gyermeknevelés

Veri a társait

Megválaszolva: 2010. november 3.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!
Kisfiam 20 hónapos. Nagyon okos, értelmes, érzékeny, de mindemellett rendkívül akaratos, exhibicionista gyerek. Gyakran hisztizik, dobálja a játékait, és olyan dolgokat csinál, amit tudja, hogy nem szabad, direkt bosszant minket, ha valamit nem engedünk, de ezekre leginkább nem reagálunk. Sokat foglalkozunk vele (mondókázás, közös játékok), sokat szeretgetjük. Nincs semmilyen családi problémánk. Nagyjából 2 hónapja ok nélkül verekszik. Ha meglát egy gyereket az utcán, játszótéren, odamegy hozzá és megüti, megcsípi. Minden ilyen irányú megnyilvánulását szigorúan tiltjuk. Leszidjuk, elmagyarázzuk, hogy nem szabad és bocsánatot kéretünk vele a bántott gyerektől. Sajnos teljesen eredménytelenül, mert továbbra is folytatja. Megütni nem szoktuk, nem is fogjuk. Most kezdi a bölcsit és ott (teljesen jogosan) nem nézik jó szemmel ezt a viselkedést. Félek, hogy emiatt gondok adódhatnak a beilleszkedéssel. Nem tudom, hogy ez az agresszivitás miből fakad. Ön szerint mikor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológus a fenti problémával? Mit lehetne még tenni, hogy javuljon a helyzet?
Köszönettel!

Az óvónő válasza

Kedves Levélíró!

Őszintén adjon választ magának az alábbi kérdésekre: nem engednek meg túl sokat a gyermeknek? Biztos, hogy kellő határozottsággal utasítják el a verekedést, durváskodást? Nem hunynak szemet túl gyakran a gyermek erőszakossága felett? Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy a problémákat a látszólagos békesség érdekében alkalmazott liberális ( túlzottan engedékeny) nevelés okozza. Javaslom, legyenek határozottabbak, és a dobálózást, erőszakos megnyilvánulásokat következetesen, szigorúan állítsák le! A gyerek meg kell, hogy értse: soha, semmilyen körülmények között nem bántalmazhat senkit! Ha a másik oldalról próblják szemlélni a dolgot, talán könnyebb lesz betartani a szigort, azaz: Önök mit érzenének, ha saját gyermeküket érné ilyen atrocitás? Bízom benne, hogy fentiekkel sikerül megoldani a problémát, és végül nem lesz szükség gyermekpszichológus segítségére.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés