A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
3 gyerekünk van (6,4 és fél évesek).
Szeretetben, törődésben igyekszünk nevelni őket férjemmel (sajnos jelenleg szüleimnél lakunk egy fedél alatt, ami megnehezíti a helyzetünket)ők akarva-akaratlanul szem és fültanui minden egyes pillanatunknak, gyakran beleszólnak, tehát nem könnyű. A probléma a középső 4 éves lányunkkal van, mert ő rettenetesen akaratos, hisztis, ha azonnal nem teheti meg azt, amit eltervezett, legyen az éjjel 2 óra, üvölt a kakaójáért, felébresztve az egész házat... A reggeli öltözködés rémálom, nem oda figyel, csapong össze-vissza. Megkönnyebbülés számomra, ha elmennek oviba és csend van. Már előre rettegek, ha hazajönnek 4 órakor, mi vár rám, tudják mi a házirend, mégis végigtrappolnak az egész házon sáros cipőben, hiába kérjük őket, hogy vegyék le stb. A kistestvérüket is folyamatosan nyaggatják, olyan, mintha minden szó felesleges lenne, amit kiejtek...Pedig nincs a háttérbe szorítva a középső gyermek sem, igyekszem vele is foglalkozni. Kérem, adjon tanácsot, mert nagyon kivagyok, úgy érzem, legjobb lenne világgá menni.......
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Levele valószínűleg egy elkeseredett, fáradt pillanatában íródhatott, talán épp egy Ön által említett „őrült reggel“ után. Három örökmozgó kisgyermekkel, köztük egy fél éves csecsemővel nem könnyű. Egyáltalán nem könnyű, ezt gyakorló kétgyermekes anyukaként is kijelenthetem. A nehézségeket csak tetézheti, hogy a nagyiékkal laknak, akik, - még ha színtiszta jóindulat vezérli is őket, - gondos szülőként lépten-nyomon beleszólnak mindenbe. Ez egészen addig így is marad, míg egy fedél alatt élnek, hiszen a szülő mindig szülő marad, gyermeke (azaz Ön) pedig akkor is gyerekszerepben ragad, ha időközben háromgyermekes felnőtté érett. Ennek ellentmondását, a kettős nevelés kibúvóit pedig azonnal észreveszik a szemfüles gyerkőcök, akik minden bizonnyal a könnyebbik oldalt (engedékenyebb felnőttet) fogják választani. Tanácsolnám, hogy költözzenek el és kezdjenek önálló életet szűk kis családjukkal, de feltételezem, hogy ezt már Önök is megtették volna, ha anyagi lehetőségeik engednék. Javaslom hát, hogy továbbra is próbáljon az eddigi türelemmel, kitüntetett figyelemmel fordulni középső gyermeke felé, amiben viszont igazán sokat segíthetnek a nagyszülők. Például játszhatnak, tanulhatnak a nagyobbal, ill. gondoskodhatnak a kicsiről, míg Ön a középső kislánnyal foglalkozik, játszik. Osszák meg a teendőket, így Önnek is könnyebbé és nyugodtabbá válik az élete.
Üdvözlettel: az Óvónő