Gyermeknevelés

Kislányom 3 és fél éves.

Megválaszolva: 2003. október 11.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Kislányom 3 és fél éves. Most kezdte az ovit szeptemberben. Nagyon lelkes volt, már az első nap ott akart aludni. Nagyon tetszettek neki az ovónénik, a gyerekek. Kb. 3 hete sokszor felébred éjszaka és átjön hozzánk (soha előtte ilen nem volt) és az egyik óvónéni viselkedése is megváltozott a gyerek irányába és velünk szemben is. Semmiről nem tudunk vele beszélni, csak köszön nekünk (a többi szülővel beszélget). Amiért most írok, mert nagyon tanácstalan vagyok. Lili eleinte sokat mesélt az oviról, de az utóbbi időben semmit. Ma mondta, hogy ha néha sírt, akkor az óvónéni a hidegvízhez vitte és lemosta az arcát, hog fejezze be. Nem tudom mi lenne a helyes. Mi ilyet nem szoktunk csinálni, és nekem nem tetszik. Kérdezzek rá az óvónéninél? De a gyereknek se akarok rosszat azzal, hogy nem igazán jó a kapcsolatom az óvónénivel, de azt se akarom, hogy így viselkedjen vele. A másik óvónéni nagon szereti a kislányomat és viszont. Vele próbáljak beszélni?

Várom válaszát!
MSZ

Az óvónő válasza

Kedves Levélíró!

Úgy gondolom, hogy a kislányánál tapasztalt hirtelen változásoknak megvan az oka, aminek feltétlenül utána kell járni. Tanácsolom, hogy ne a másik óvónőtől érdeklődjön a dolgokról, (hiszen elképzelhető, hogy az említett mosdatós jelenetnek ő nem is volt tanúja), hanem feltétlenül üljön le egy kiadós beszélgetésre a kérdéses pedagógussal. Őszintén tárja fel neki problémáit, aggályait, ám úgy tegye mindezt, hogy inkább segítségkérésnek hasson, mint felelősségre vonásnak. (Így talán elkerülhető a „haragszom rád”) Próbáljon minden kényes kérdésre választ kapni, így pl. a hideg vizes módszerre is. Én ezt a következőképpen próbálnám bevezetni:
„Kislányom elég érzékeny lelkű emberke, ezért könnyen sírva fakad, ha valami bántja. Mi ezt így és így szoktuk kezelni, bár hallottam olyanról is, hogy egyesek hideg víz alá tartják a kicsit. Ezt én kifejezetten ellenzem, és gondolom, itt sem szoktak hasonló módszerekhez folyamodni. Önök, mint pedagógusok hogyan oldják meg az ilyen helyzeteket?...” Ezt előadva az óvónő, - ha valóban érintett a kérdésben, - minden valószínűség szerint el fogja magát szégyellni. A beszélgetés után, biztos vagyok benne, hogy kénytelen lesz pozitív irányba változtatni a hozzáállásán, látván, hogy semmi sem maradhat rejtve, ami az oviban történik.

Sok sikert kívánok: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés