kisfiam 3 és fél éves ez idáig kezelhető gyerek volt,kb.1 hónapja teljesen kifordult önmagából.Velem…
Megválaszolva: 2003. november 20.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
kisfiam 3 és fél éves ez idáig kezelhető gyerek volt,kb.1 hónapja teljesen kifordult önmagából.Velem folyamatosan dacol, ellenkezik,"téged nem szeretlek, nem vagy kedves, menjél busszal ne gyere velünk,ne ülj mellém ülj a kőre,/az apjával viszont teljesen normálisan viselkedik,van hogy egy szót sem szólok és már kötekedik velem /aput jobban szeretem,te csak pót vagy,/már az óvodában is szólt az óvónő hogy megváltozott,pedig eddig azt mondta hogy nagyon jól nevelt.A másik dolog ami hatással van rá, a szomszéd 6 éves kisfiú akiért teljesen oda van amikor vele van mindenen vihog ha megbüntetem kinevet, ordít, ütöget.Ez a kisfiú nevelési tanácsadóba jár, cumizik, hiperaktív, közösségben szorong, soha nem szólnak rá,nem fegyelmezik.A férjem az engedékenyebb lehet hogy azért nincs vele problémája? Mit tegyek, hogyan reagáljak ezekre a kijelentésekre?
köszönettel:Zsanna
Az óvónő válasza
Kedves Zsanna!
Meg kell, hogy mondjam, nagyon sajnálom Önt, hogy ilyen helyzetbe került, hiszen nehéz elképzelni nagyobb fájdalmat annál, hogy egy szülőtől elhatárolódik a gyermeke. Ám mégis azt mondom, ne keseredjen el, van megoldás!
Legfontosabb dolog, mely a családon belüli gyermeknevelésnek az egyik aranyszabálya: a két szülő összehangolt nevelési stílusa. Amennyiben ez nem történik meg és az egyik szülő engedékenyebbé válik, mint a másik, a gyermek azonnal észreveszi az ellentmondást és teljesen természetes módon az engedékenyebb felé fog húzni. Javaslom ennek kiküszöbölése érdekében, hogy üljenek le férjével, és pontról-pontra beszéljék meg, egyeztessék, hangolják össze a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteiket! Innentől kezdve próbáljanak mindenben egységesen állást foglalni, hogy a fiúcska ne találjon mentsvárat az engedékenyebb szülőnél! Hozzák világosan az értésére, hogy ami Anyának a véleménye, az az álláspontja Apának is.
Kérdezte levelében, hogyan reagáljon, ha a továbbiakban is sor kerül hasonló megnyilvánulásokra. Véleményem szerint mindenképpen éreztesse vele, hogy fáj Önnek, amit a kisfiú mondott, ám semmiképpen ne szidja le! Helyette nyugodt, ám szomorú hangon közölje vele: „Szomorú vagyok és fáj nekem, hogy nem szeretsz, de én attól még nagyon szeretlek téged! Biztos vagyok benne, hogy ha megnyugszol, másként fogod gondolni a dolgokat!” Majd fentiek elmondása után hagyja magára, hogy a kisfiúnak legyen módja feldolgozni magában érzelmileg és értelmileg az elmondottakat. Valószínűleg meg fog szólalni a lelkiismerete, mely legközelebb talán nagyobb megfontoltságra fogja ösztönözni őt.
Fentiek mellett a másik javaslatom, hogy igyekezzenek úgy szervezni gyermekük mindennapjait, hogy a lehető legkevesebb idő jusson a szomszéd fiúval való találkozásra. (Legjobb lenne egy darabig egyáltalán nem találkozni vele.) Levele alapján u.is úgy vélem, az említett kisfiú kifejezetten rossz hatással van az Önök gyermekének személyiség fejlődésére.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő