Ismételten Önhöz fordulok egy a kisfiammal Petivel (3,5 éves) kapcsolatban felmerült naponta visszatérő …
Megválaszolva: 2004. január 29.
A szülő kérdése
Tisztelt Óvóvnő!
Ismételten Önhöz fordulok egy a kisfiammal Petivel (3,5 éves) kapcsolatban felmerült naponta visszatérő (látszólag bugyuta)kérdéssel.
Peti nagyon szeret társasozni az utóbbi időben és mi sokat játszunk vele. Eleinte (2-3 hónapja) hagytuk őt nyerni. Egyszer azonban előfordult, hogy nem ő nyert amitől kisebb fajta dührohamot kapott. Akkor gonolkodtam el rajta, hogy talán nem kellene mindig neki nyerni, de ha nem ő nyer dühös lesz, sírva fakad... Sőt újabban azt tapasztalom, hogy amint az én bábum megelőzi az övét rögtön kitalál valamit, persze nem nyíltan csinálja (pl. véletlenül többet lép, kétszer akar dobni egymás után mondván megint ő jön.. ). Ha megjegyzem neki, hogy pl. ne lépjen többet, akkor betartja de szóvá teszi hogy "Én akarok nyerni".
Sokszor szinte még el sem kezdjük a játékot és pl. a férjem megkérdezi viccesen, hogy "Ki fog nyerni?" akkor ő automatikusan azt válaszolja, hogy "Én fogok nyerni" és tudom, hogy el sem tudja képzelni, hogy ne ő nyerjen.
Másrészt viszont az oviban, ahol vele egykorúakkal játszik biztos vagyok benne, hogy nem mindig ő nyer, tehát tudja, hogy nem evidens, hogy mindig neki kell nyerni.
Eddig azért is hagytam nyerni, mert úgy gondoltam,hogy azért játszunk együtt otthon hogy jól érezzük magunkat, és ha ő így érzi jól magát, minket felnőttekeket pedig nem zavar, hogy mindig ő nyer akkor miért ne jó hangulatban teljen az a kis idő, amit hétköznaponént együtt tudunk tölteni.
Lehet, hogy ez helytelen nézet? Rá kellene szoktatnom, hogy nem mindig ő győz? Akkor is ha az oviban folyamatosan "szoktatva van" ehhez?
Kérem válaszoljon nekem, mert hol így, hol úgy gondolom, de nem tudom eldönteni melyik vállna inkább előnyére anélkul, hogy megútálná a társasjátékozást.
Köszönettel: Andrea
Az óvónő válasza
Kedves Andrea!
Meg kell, hogy mondjam, az értelemfejlesztő szabályjátékok (klasszikus szóhasználatban: társasjátékok) nem kifejezetten a 3-3,5 éves gyermekek fejlettségi szintjének valók. Ennek megítélése nem csak az értelmi képességek tekintetében mérvadó (azaz, hogy megérti-e a szabályokat), hanem abból a szempontból is, hogy a gyermek szociálisan érett-e a játékhoz. (Gondolok itt pl. a szabályokhoz való alkalmazkodásra, illetve a veszíteni tudásra is) Előbbiek miatt értelemfejlesztő szabályjátékot inkább csak a nagyobbakkal szoktunk játszani. Mindemellett természetesen nem azt szeretném tanácsolni, hogy egy időre hagyjanak fel a társasjátékozással, hiszen Peti már megízlelte ennek az örömét. Ehelyett néhány taktikai tanács:
Ha Peti ismét szorgalmazza a társasjátékozást, mielőtt bármibe is belekezdenének, tisztázzák az alábbit:
„ - Petikém! Csak akkor tudok veled társasjátékozni, ha okos, nagyfiú módjára megígéred, hogy ha veszítesz, nem fogsz haragudni. Ilyet csak a kicsik szoktak csinálni. Aki ilyen okos és nagy gyerek, mint Te vagy, az már azt is elfogadja, ha én vagy Apa fog nyerni. Meg tudod ezt tartani? Ha igen, az azt jelenti, hogy Te már olyan ügyes vagy, mint egy nagycsoportos, vagy egy iskolás!… No, majd kiderül…”
Ezt a beszélgetést követően a szülők győzelménél figyeljék a gyermek reakcióit. Minden valószínűség szerint majd be akarja és be fogja bizonyítani, hogy ő már tud nagy és okos gyerekként viselkedni. Ekkor természetesen nagyon dicsérjék meg! Ellenkező esetben legyenek következetesek, és néhány napig, ígéretükhöz híven valóban ne játsszanak vele! Ez majd minden bizonnyal gondolkodásra készteti a kisfiút és változtatni fog eddigi „játékmorálján”.
Fontos tudnivaló, hogy a gyermek személyiségfejlődését a győzelem és a veszíteni tudás éppúgy előreviszi, hiszen míg egyiknél az önbizalom fejlődik, addig a másik szerénységre, mértéktartásra nevel.
Fentiek tükrében kívánok további jó játékot és ezen keresztül sok örömteli, közös percet az egész családnak!
Üdvözlettel: az Óvónő