Gyermeknevelés

Kisfiam 4 és fél éves,óvodába jár,okos, értelmes.

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Kisfiam 4 és fél éves,óvodába jár,okos, értelmes. 2 éves koráig szinte semmilyen panaszom nem lehetett rá,nagyon nyugodt gyerek volt.A mai napig fegyelmezetten viselkedik utazáskor, vásárláskor,átlagnál szótfogadóbb.Egyetlen gyermekünk,rengeteg szeretetet kapott,szinte soha nem hagytam másra, egészen az oviig.Néha kétségbe esem, úgy érzem, valamit elrontottam.Kisfiam rettenetesen játékos, de nagyon ritkán játszik el egyedül a lakásban,állandóan igényli a foglalkozást,sokat olvasok neki,imádja a könyveket, a kitalált meséket.A szabadban imád lenni, ott eljátszik egyedül is, igaz, soha nem a játékaival.Igazából az a problémám, hogy rettenetesen sok butaságot hord össze, sokszor nem is lehet vele értelmesen beszélni.Állandóan produkál a beszédével,ha valamit kérek tőle, akkor veszekszik velem,néha magamra ismerek a szövegből és a stílusából.
Tudom, én is néha türelmetlen vagyok, de ez nem lenne még ok erre a viselkedésre. A férjem szülei imádják őt, nagyon sokat vannak eggyütt, ők hozzák el az oviból,ő is szereti őket, de velük is állandóan durván beszél,nem tudja kimutatni a szeretetét nekik.Pláne ha én is ott vagyok. Ha velem van egyedül akkor egész jó gyerek, nem tudom mi zavarja meg őt. Anyukámmal szépen beszél, de ő soha nem tilt meg neki semmit, mindig szépen beszél vele,ha meg nincs hozzá türelme, jövök én és nekem kell helyrerakni, persze megint én vagok a rossz.Pedig anyukám soha nem mesél neki mint anyósom, nem játszik vele, nem megy érte az oviba, "csak" nagyon szereti.Ez tény.Ma reggel is az ölembe ültettem, így szoktunk öltözni, mert még mindig nem hajlandó egyedül öltözködni,de nem ül "normálisan", hanem elkezd idét

Az óvónő válasza

Bár a technika ördöge kissé megtréfált bennünket és levele nem jött meg teljes terjedelmében, a probléma mégis világos számomra. Amit azt hiszem, azonnal leszögezhetünk, hogy egy rendkívül értelmes, kreatív kisfiúról van szó. A szülői „túlszeretés” az egyke gyermekek esetében szinte természetesnek vehető. Sokat foglalkoztak vele s testvér hiányában Ön ill. Önök pótolták a játszótársat a kicsi számára. Ebből következik természetes módon, hogy a kisfiú nem akar egyedül játszani. Mivel a felnőttnek általában ezer más dolga, elintéznivalója is van a gyermekkel való játékon kívül, így szinte törvényszerű, hogy a szülő egy idő után ideges, türelmetlen lesz. A kisfia, az életkorából adódóan minden szülői, ill. felnőtt megnyilvánulást azonnal utánozni kezd, így a veszekedést, perlekedést is, de természetesen a pozitív magatartási formákat is. Gyermeke számára feldolgozhatatlan a felnőttek részéről jövő szélsőséges hozzáállás a dolgokhoz. Nem érti, miért van az, hogy Anyu egyszer nyugodt és türelmesen játszik vele, máskor meg ingerült, ideges, sőt néha Ő a szigor megtestesítője a Nagyi helyett is. Azt javaslom, próbálja megtalálni a nevelésben az arany középutat. Gyermekével próbálja megértetni és hozzászoktatni, hogy nem mindig ér rá csak és kizárólag vele foglalkozni, a szülőknek sokszor más fontos dolguk is van. Tűzze ki jutalomként, hogy ha most pl. fél óráig hagyja, hogy szülője csak a munkájának szentelje figyelmét, akkor utána a következő fél órában kizárólag a gyermekkel és kedvenc játékával fog foglalkozni. Fontos, hogy ezt mindig következetesen tartsa is be, de csak akkor, ha kisfia is hasonlóképpen viszonyult a megállapodáshoz. Ha a gyermek kiabál, akaratoskodik, Ön igyekezzen nyugalmát maximálisan megőrizve közölni vele, hogy csak akkor érti meg a mondanivalóját, ha halkan és nyugodtan közli. Mondja el, hogy Ön csak a szép beszédet hallja meg, a kiabálást nem. Ha ehhez következetesen ragaszkodik, a kisfiú hamarosan észre fogja venni, hogy a kiabálás és az akaratos viselkedés csupán falra hányt borsó. Egyetlen alternatívája a békés hangnemben történő, tiszteletteljes kérés lesz.

További kérdések – gyermeknevelés