A szülő kérdése
Kedves Katalin!
Egy hete vásároltuk meg a Játékos Suliváró c. könyvét, nagyon örültem, hogy rátaláltam, éppen ezt kerestem tulajdonképpen. A kislányom 5 éves volt május 4-én, nagyon értelmes, nyitott lányka, nagyon érdekli minden, kreatív, szeret barkácsolni, rajzolni akár órákon át, szeret mindenféle foglalkoztató füzetet, újságokat, feladatozni, vágni, ragasztani, érdeklik a nagybetűk, a számok világa is. Volt már a középső csoportban logopédiai szűrés, de eredményt még nem kaptunk, de szerintem nincs hiba a beszédében, iskolaérettségi szűrés még nem volt. Az óvónéni szerint érett az iskolára, de természetesen ő is megvárná más véleményét, valamint ránk bízza a döntést, hogy engedjük e iskolába a kislányt.
A nagyszülők és nagynénik (hasonló korú és idősebb gyerekes testvéreim) véleménye szerint korai még az iskola egy hat éves és pár hónapos gyereknek, bár valóban ők is eszesnek tartják a kislányomat. De hát hagynunk kellene szerintük még játszani egy évet, hisz a követelmények magasak, kitehetem kudarcélményeknek, stb. (Óvónénink szerint ki fog lógni, unni fogja az ovit a nagycsoportban kétszer.)
Én ismerem őt a legjobban, szerintem agyilag, fizikailag maximálisan érett, a legjobb barátnője egy 7 éves, most iskolát kezdő kislány és eszességben, kézügyességben teljesen egy szinten vannak, szinte semmiben sem érezhető ez a két év különbség. Ugyanakkor a lányom nem tud kétkerekűn biciklizni, görkorizni, bátortalanabb, a szabadban néha órákig hintázik, homokozik, nem mindig érdekli a társaságban játszás, nem köt annyi gyerekkel barátságot a játszótéren itthon, az oviban persze sok barátja van, talán mert ott többen jutnak egy játékra és jobban hozzászokott a csoportban játszáshoz.
Az Ön könyvében lévő feladatok megoldása alapján is nagyon érdekes dolgok jöttek elő, mesél, élénk fantáziával válaszol a kérdésekre, nagyon jól szórakozunk. A bevezetőt magam elolvastam és az iskolaérettségről szóló gondolatai megnyugtattak, hogy magamra kellene hallgatnom. Miért van ez, hogy mégis hezitálok, mennyire érdemes figyelembe venni ezt az új dolgot, hogy akár 8 éves korig is lehetnek az oviban a gyerekek? Mennyire érdemes ezt kihasználni és kiknek és kiknek nem?
Egy dologgal van még gondunk, az önuralom és önfegyelem, azt hiszem, ezeket a szavakat használja Ön a könyvben, gyakran hisztizik, talán ennek az oka az, hogy kimaradt a két éves kori dackorszaka, 4 éves volt, amikor megszületett a kistestvére, akkor kezdődött ez a dolog, hogy két felé kell figyelnem, ketten vannak, sorban tudom őket ellátni, és kötöttebb az esti program, a testvére után fürdik, együtt vacsoráznak, de neki nem mindig van ideje, kedve a kötelező programokhoz éppen akkor és ezekből adódnak viták, nem mindig igyekszik induláskor öltözni, cipőt húzni, stb.. Remélem, hogy ezeket a hisztiket kinövi még egy év alatt, én türelemmel fordulok felé, a nyarat végig együtt töltjük, remélem ez is sokat segít majd benne. Szívesen vennék Öntől ötletet erre az önuralom, önfegyelem fejlesztésében, magamnak a kezeléshez.
Elnézést a hosszú leíráshoz, előre is köszönöm a szíves segítségét!
Tisztelettel,
Gyöngyi
Az óvónő válasza
Kedves Gyöngyi!
Köszönöm elismerő szavait, mellyel könyvemet illette, kívánom, teljen benne továbbra is sok örömük, hasznuk.
Látatlanban természetesen nem lehet és nem is szabad állást foglalnom a kérdésben, de az Ön által leírtak alapján én sokkal inkább az iskolakezdés mellett voksolok. Az életkor puszta ténye csupán egy adat, egyetlen tényező a sok között. Azt kell, hogy mondjam, mára már szinte divattá vált, hogy a gyereket óvodában tartják 7-8 éves koráig ha kell, ha nem. A jelszó: hadd játsszon az a gyerek, amíg megteheti. Csakhogy! Vannak olyan gyerekek, akik 6 éves korukra tökéletesen éretté válnak az iskolai életre, s nem a játékban, hanem más jellegű tevékenységben (tanulás) tudnának igazán kiteljesedni. Esetükben az óvodában tartás károsan hatna fejlődésükre.
Javaslom, hogy amennyiben az iskolaérettségi vizsgálatok is ezt támasztják alá, bátran kezdjék el a sulit!
Az önfegyelem, önuralom fejlesztése a komplex nevelési folyamat része, mely áthatja mindennapjainkat is. Türelmes, szerető, elfogadó nevelés során, mely minden valószínűség szerint az Önök családjában is megvalósul, fokról-fokra kiteljesedik majd a gyermek ezen a téren is. Hasznos, ha a legapróbb eredményeket is dicsérettel jutalmazza, észrevételezi. Pl: " Hú de szépen kivártad, amíg befejezem az öcsi (hugi) etetését, igazi nagylány vagy már! ... vagy társasjátéknál, ha vesztesként végez: " Igaz, hogy nem te nyertél, mégis milyen okosan viselkedtél! Majd ha öcsi (hugi) nagyobb lesz, neki is megtaníthatod, hogy így kell viselkedni, ha nem nyerünk a játékban." ... barkácsolásnál, ha nem sikerül elsőre a dolog: " nagyon ügyes vagy, hogy ilyen szépen, türelmesen próbálkozol, az iskolások is így szokták a suliban. ... stb.
Egy szóval: a mindennapok eseményeiben meg kell látni az önuralom, önfegyelem legapróbb eredményeit is, és azokat kellő dicsérettel kell megerősíteni.
Üdvözlettel: az Óvónő