Iskolába lépés

Megijed az idegen helyzetektől

Megválaszolva: 2009. június 4.

A szülő kérdése

Kedves Kolléga!Bár én csak keveset tudtam óvónőként dolgozni ,remélem nem sértő a megszólítás .A problémám a következő:nagyobbik gyermekem nehezen szokott be a közeli óvodába,de most már boldog óvodás(5 és fél éves).A gond akkor van ha valami más helyszínen kell lenniük az ovisokkal én pedig nem tudok vele menni (gyes)pl.orvosi vizsgálat,kirándulás lovaskocsival másik helyi ovihoz.Ez ma történt,ELSÉTÁLTUNK AZ OVIIG,BENT meggondolta magát,sírva fakadt,hogy ő inkább velem szeretne lenni .Az óvónénije ezek után ránk hagyta a döntést ,a hisztit elkerülve hazasétáltunk.Türelmes vagyok úgy érzem,a közelemben érzi magát csak biztonságban ilyenkor.Beszélgettem vele a történtek után és mondtam ,milyen viselkedést várnék tőle,hiszen amúgy egy hihetetlenül intelligens ,cserfes gyerek.A kishúga egy esztendős,sajnos sokat vagyok egyedül csak én velük,helyben nincs kire bízni őket,nagymamák vidéken.Elég összetett a problémánk ,de nem egyedi.Mit tehetünk?Babett

Az óvónő válasza

Kedves Babett!

A sértő az lenne, ha nem kollégának szólítanál! :)
Kérdésedre válaszolván: véleményem szerint az a legcélravezetőbb, ha a várható, idegen helyzetek előtt alaposan felkészíted kislányodat az eseményekre. Mondj mesét a kislányról, aki hasonló szituációba került, mint ő fog, sőt, még le is rajzolhatjátok a várható eseményeket. A megoldást tehát az érzelmi felkészítésben látom.
Előfordulhat azonban, hogy minden előrelátás ellenére váratlan események adódnak. Ilyenkor nem tanácsos engedni a könyörgésnek (azaz teret adni a "menekülésre"), hiszen 5,5 éves korban már meg kell alapozni a közelgő iskolához szükséges szociális érettséget is. Ha most túlzottan óvjuk minden próbatételtől, akkor a suliban még nehezebb lesz az új körülmények elfogadása.
Összefoglalva tehát továbbra is igyekezz megmaradni kislányod érzelmi bázisának, segítsd őt, készítsd fel, amire csak lehet, de ezt követően, - még ha nehéz is, - igyekezz képletesen szólva egyre jobban elengedni a kezét. A kisbaba sem tanulhat meg járni anélkül, hogy el ne engednék a kezét és néhányszor el ne esne. A lényeg, hogy mindezt fokozatosan, kíméletesen, kislányod egyéni igényeit szem előtt tartva valósítsd meg.

Remélem, tanácsommal sikerül közelebb kerülnöd a megoldáshoz.

Üdvözlettel: Kati Kolléganő

További kérdések – iskolába lépés