A szülő kérdése
Kedves Szakértő!
Fiam most lesz hatéves, Görögországban született, itt járt óvodába és most kezdte az első osztályt.Kétnyelvű, mindkét nyelven ki tudja fejezni magát,egyenlőre a görög jobban megy. Édesapja görög, lánytestvére 10 éves, a kétnyelvűség nem okozott semmilyen gondot, a mai napig nagy kedvvel old meg feladatokat mindkét nyelven, általában hibátlanul.Írni és olvasni is magtanultunk itthon magyarul. Mindezek után nem számítottam arra, hogy ami az első gyereknél ilyen jól ment, a másodiknál majd gondot okoz.A fiam barátkozó nagyon jószívű lurkó. Beszédfejlődése elmaradt az itteni átlagtól, nyilván azért, mert két nyelven beszéltünk hozzá. Nem tudom ebből adódnak e a következő problémák :
Az iskolában(és még anno az oviban is) képtelen összegyűjteni a holmijait, nem ritka, hogy üres tolltartóval jön haza, ha kérdezem hol van a füzete, nem válaszol, nem tudom eldönteni nem emlékszik vagy nem vette észre hogy beszedte e a tanítónéni. Ceruzafogása nem tökéletes, sokszor kiszakad a füzetlap a sok radírozás miatt. A feladatok mellé a könyvben állandóan rajzolgat, persze csak firkál, mikor inkább oda kellene figyelni. A tanítónéni azt mondja és én is látom, hogy a már tanult betűket felismeri, szótagokat amit kell el tud olvasni. Matematikában mindig rájön a megoldásra, de ha esetleg elmagyarázom mit kell csinálni és ott hagyom, nem fejezi be a feladatot egyedül. Tudja melyik a jobb és bal keze, most kapott rá a rajzolásra és nem csak pálcikemebereket rajzol, hanem próbál sárkányt is, dinókat, ami érdekli. A reggeli készülődés nagyon nehezen megy, sokszor be kell mennem, figyelmeztetni, csináld már, elkésünk stb. Nagyon nehéz motiválni, és a büntetésre sem reagál. Sokszor azt érzem ő jól elvan magában, és én csak megzavarom őt, ha figyelmeztetem bármire is. Ezért sokszor úgy tűnik nem is hallja amit mondok.Nagyon aktív gyerek, legjobb játéka futóverseny és fogócska,ezek után a játékok után mindig sokáig tart lenyugodnia. Általában nyugtalan, de nem mondanám hiperaktívnak. Tudom, hogy nem helyes, de ha összehasonlítom lánytestvére akkori önmagával, semmiben nem éri utol őt. Ezt nem hangoztatom soha előtte, de néha kétségbeesek, mit rontottam ennyire el. Ami a kettőjük közti különbséget illeti, tudom hogy a lányom teljes mértékben tud velem azonosulni, én vagyok velük, a háztartást én látom el, szerénytelenül mondhatom élő példa vagyok neki, milyen egy asszony élete. Ezzel szemben a férjem nagyon passzív, a gyerekekkel is csak akkor törődik, ha figyelmeztetem rá. Annak ellenére hogy az ő anyanyelve a görög, én ellenőrzöm a házi feladatokat, én nézem meg a füzeteket. Az apjukkal minőségi időt szinte alig töltenek. Fiamnak nem a legjobb példa az apja.Ezek után kíváncsi vagyok a véleményére, elsősorban arra mennyire lehet mindezt a kétnyelvűség számlájára írni, vagy máshol keressem az okokat?
Válaszát köszönöm Karolina
Az óvónő válasza
Kedves Karolina!
Azok a jellemzők, melyeket leírt, úgy vélem, nem a kétnyelvűség számlájára írhatók, sokkal inkább hiperaktivitásra engednek következtetni. Ajánlom figyelmébe egy korábban megjelent cikk-sorozatomat, melynek átolvasása nyomán közelebb kerülhet a megoldáshoz.
http://www.gyerekabc.hu/Hiperaktiv-a-gyerekem/
Amennyiben megerősítést nyer, hogy kisfia valóban hiperaktív (hangsúlyozom: ez nem betegség, hanem egy állapot, mely fejlesztőpedagógus segítségével szépen korrigálható), úgy javaslom, kérje fejlesztőpedagógus segítségét az egyéni fejlesztéshez. Ha a zsámbéki-medence körzetében lakik, úgy jómagam is a segítségére lehetek. Munkámról itt olvashat:
http://fejlesztes.gyermeksziget.hu/index.php
Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónő, fejlesztőpedagógus