Ön szerint egy 5 éves kislány érett már arra,hogy iskolába menjen?
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves óvónő!
Ön szerint egy 5 éves kislány érett már arra,hogy iskolába menjen? Vagy arra, hogy megtanuljon írni,olvasni magántanítótól? És ez járhat bármiféle hátránnyal a későbbiekben? Már taníttatjuk, és eddig jól halad.(A kislány nagyon élvezi a tanulást,kitartóan dolgozik naponta másfél órát.)Kíváncsian várom válaszát, amit előre köszönök: Éva
Ui.:Ha esetleg lenne a témához kapcsolódó irodalom, kérem adja meg, szívesen olvasnék erről! Köszönöm!
Az óvónő válasza
Kedves Éva!
Véleményem szerint egy 5 éves gyermeknél még nem tanácsos iskolakezdésen gondolkodni, hiszen az iskolaérettség kérdése nem csupán bizonyos értelmi részképességek meglétét feltételezi, a kritériumok ennél sokkal több mindenre kell, hogy kiterjedjenek. Ezek 3 fő területre koncentrálódnak, e tényezők közül egyik sem hagyható figyelmen kívül! Ezek tehát a következők: az iskolába készülő gyermeknél vizsgálják az értelmi, testi és szociális fejlettséget is. Mint az előbb is megjegyeztem, az értelmi, pszichés vonatkozások sem egyszerűsíthetők le csupán néhány részképesség meglétére, számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni ilyenkor. Erről egész tanulmányt is lehetne írni, hogy milyen minőségi különbségek vannak egy 5 éves és egy 6 éves gyermek fejlettségi szintjében már csak az életkor-adta, idegrendszeri fejlődés következtében is, ám én most csak néhányat emelnék ki.
A kisgyermek az óvodába lépés pillanatától egyre tágabb természeti és társadalmi közeggel kerül kapcsolatba, így megismerő folyamatai, a pszichikus folyamatok is jelentős minőségi változásokon mennek át. Ennek következtében minél több információhoz jut, annál több minden kezdi érdekelni. Az óvodások legfőbb tevékenységi formája a játék (!!!), így érthető is, hogy legtöbb ismerete és élménye ebből fakad. Mindeközben társas kapcsolatokat alakít ki, amely során a beszéd szerepe megnő. Nem szabad azonban a dolgokat siettetni, a dolgoknak elébe menni, mert számos terület „feltáratlan” marad, aminek következménye lehet az iskolai kudarcok, sikertelenségek sorozata. A pszichikus folyamatok fejlődése tekintetében figyelembe kell venni, hogy a gyermek milyen szinten áll érzékelés, észlelés; figyelem; emlékezet; képzelet; gondolkodás területén. Ezek feltárása igen bonyolult és szövevényes feladat, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fentiek fejlettségi szintje sok esetben függ az életkortól. Magyarán ki kell várni, amíg a gyermek idegrendszere minden tekintetben beérik. Többek között Piaget vizsgálataira is szeretnék hivatkozni, aki az 5 évesek mennyiségi észleléséről is végzett kutatásokat. Ennek során bebizonyosodott, hogy ebben az életkorban a gyermek még hajlamos sokszor egymásnak ellentmondó ítéleteket alkotni, egyszerre csak egy szempontot képes figyelembe venni, gondolatmenete csupán egy nézőpont alapján rögzíti a helyzetet. És ez is az életkor-adta sajátosság…
Fentiekben csupán az értelmi vonatkozás tekintetében érintettem az iskolaérettség kérdését, a testi-fizikális és a szociális feltételekről még nem is beszéltem. Ám azt az egyet leszögezhetjük, hogy a finommozgások és a nagymozgások ill. a közösségi magatartás fejlettségi szintje is nagyban függ az óvodában eltöltött időtől, az itt szerzett, játékosan elsajátított ismeretektől, tapasztalatoktól. Az a véleményem, hogy mindenképpen az a hasznos a gyermek számára, ha gyermekkora valódi gyermekkor, és elsődlegesen szem előtt tartjuk, hogy ezen életkor legfőbb tevékenységi formája a játék. Az életkori sajátosságokat elfogadó és aszerint fejlesztő nevelői attitűd csodákra képes s a siker csak így garantálható!