Új vezetés, új szokások, színvonal esés...
Megválaszolva: 2013. szeptember 25.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Egy nagy problámánk van!
Az ovink kb. 3 éve tagovodává vált, uj vezetővel :( Azóta a színvonala mélyen süllyed. A mi csoportunk Óvonénijeit mind a ygerekek mind a szülők szeretik. Azt még csak megemésztettük, hogy minden ünnepet zártkörüvé tettek, és a mi véleményünk az nem is számít, aztán a tavalyi nyáriszünet után a megszokott ovónő párosokat is szétbontották (mieink maradtak szeremcsére) de a mostani tanévre a mi egyik óvónőnket is eltetteék másik csoportba :( még most ezt is lenyeltük de a mi óvónőnk egyedül maradt a 25 fős csoporttal mert nem lett párja :( a mi csoportunk ráadásul egy elég peroblémás csoport, vegyes csoport vagyunk és legalább 4 olyan gyerek van aki 2-nek számít , na most az történt, hogy ez az óvónénink sajnos belefáradt ebbe hogy egyedől van és felmondott (megértjük ) de nagyon sajnáljuk mert minden gyerek szerette és mi is :) most viszont kettő vad idegen óvónő van a gyerekeinkkel aki besem mutatkozik nekünk kérdezzük mi volt a gyerekkel azt a válasz, a szokásos... ő honna is tudja mi a szokásos?????? azzal kezdte első nap kidobálta a könyveket mert túl sok van , átrendezett mndent.. a gyerekek mindegyik ugy jönnek haza. hogy kiabál ők a szolgák az óvónéni meg a királynő stb stbés ezeket a gyerekek mondják :( az lenne a kérdésem mit lehetne tenni?????mert ez nekünk nem jó és a gyerekeinknek sem . amásik óvónéninket szeretnénk vissza mert ő ismeri a gyerekeket és a gyerekek őt is szerették,ráadásul a nagycsoportosoknak azért azt gondodlom nem mindegy mert aki nem ismeri őket milyen jellemzést ír ill. honnan tudja mit kell fejleszteni nála????kérem mielöbbi válaszát!
Köszönettel: Erika
Az óvónő válasza
Kedves Erika!
Soraiból úgy ítélem, Ön és a szülőtársak is nagyon el vannak keseredve. Ez a megkeseredettség csak gyűlt és gyűlt a 3 év során, mióta újabb és újabb változások köszöntöttek be az életükbe, hiszen szerették a régi ovit. Úgy érzi, véleményüket senki nem hallgatja meg, kéréseik és kérdéseik pusztába kiáltott szó.
Azt gondolom, ezen a ponton kellene változást kezdeményezni, hiszen így sok megválaszolatlan kérdést tisztázni lehetne. Hasznos lenne összehívni egy rendkívüli szülői értekezletet, melyen mind a szülők, mind az új óvónők, mind a tagóvodavezető részt vennének. Ott választ lehetne kérni minden olyan kérdésre, mely a szülőket nyomasztja.
Pro és kontra azonban, úgy érzem, el kell mondanom néhány dolgot:
- Önnek igaza van abban, hogy mivel minden gyermek más és más, sőt, egy-egy gyereknek sem telnek soha egyformán, „szokásosan“ a napjai, így a „Hogy telt a gyerek napja?“ kérdésre sem lehet a „szokásosat“ válaszolni. Igaza van abban is, hogy MÉG nem ismerik az óvónők a gyerekeket, honnan tudják akkor, hogy mi a szokásos, de: nem lehet részletes beszámolót várni 25 zsibongó gyerek feje fölött, akikre folyamatosan oda kell figyelni. Elképzelhető, hogy az óvónőnek nagyon is lenne mit mondania, de egyszerűen nincs lehetősége ott és akkor ezt konkretizálni. Egy-egy lényegi mondat azért, úgy vélem, belefér, de többre csak fogadó órán lehet számítani.
- A könyv válogatás, kidobálás sem biztos, hogy a könyvek nagy számából ered. Elképzelhető, hogy egyszerű selejtezésről van szó, mikor a már valóban használhatatlanná vált daraboktól kénytelenek megválni.
- A királynő-szolga kiosztott szerepkör lehet, hogy csak a gyerekek fantáziájának a szüleménye, ám elképzelhető, hogy ez nem véletlenül fogalmazódott meg bennük. Kérdezzék meg erről részletesen a gyerekeket, ki és miért mondta mindezt, majd konkrét nevek említése nélkül beszéljék meg ezt az óvónőkkel.
- A nagycsoportosok szintfelmérésében nyilván az sem utolsó szempont, hogy a pedagógus mennyire ismeri a gyerekeket, ám ez önmagában nem lehet döntő. Az iskolaérettséget vizsgáló szakértők sem ismerik behatóan a gyerekeket (ezt kompenzálja némiképp a szülővel való előzetes beszélgetés, majd a gyermekre való hatékony ráhangolódás), mégis el tudják végezni a szintfelmérést.
Összességében elmondhatom, bőven felsorakoztathatók érvek és ellenérvek, ám ezek csak egy őszinte hangvételű, közös megbeszélés (szülői értekezlet) nyomán tisztázhatók.
Üdvözlettel: az Óvónő