Szobatisztaságra szoktatás: anális megerőszakolás????
Megválaszolva: 2007. március 30.
A szülő kérdése
Kedves Mindenki!
Az én gyermekem sem szobatiszta még (3,5 éves, fiú, alváshoz pelust kap, abba belepisil, kaki ügyben nagyjából "pelenkába szobatiszta"), de hogy öszinte legyek, ez engem annyira nem zavar. Inkább az irritál, hogy a többi szülö akkora ügyet csinál belöle. Szerintem, ha egy gyermek mentálisan és testileg egészséges (és ez egyéb jelek alapján nem kétséges), akkor elöbb-utóbb rá fog szokni a bilire-vécére, akkor is, ha nem aggódom, nem trükközöm, hanem akkor, ha ö majd elérkezettenk érzi az idöt.
Lehet, hogy túlzásnak tünik, amit írok, de szerintem akkor, ha folyton beleavatkoznék a gyermeknek ebbe a legeslegintimebb magánügyébe, az ürítkezésbe, az majdnem olyan lenne, mintha análisan megeröszakolnám a gyermekemet.... Én az anyja vagyok, tehát szolgálom a gyermekemet, ahogy éppen szüksége van rám. Például azzal, hogy kiszedem alóla a kakit, meg megpucolom a popóját. Egy szép nap majd ö is vécébe fog ja végezni a nagydolgát, addig meg csinálom, amit kell.
Nem tudom, mit szól ehhez a tanácsadó. De kíváncsian várom a válszt.
Az óvónő válasza
Tisztelt Levélíró!
(Ha megengedi, én ragaszkodnék a kölcsönös tiszteleten alapuló személyes megszólításhoz, mivel zárómondatában tőlem kérdez.)
Sajnálom, ha a szobatisztaság elérését segítő játékos, fokozatos, tapintatos megoldási módokat Ön trükközésnek, sőt mi több, erőszakosnak érzi. Azt hiszem, bátran kijelenthetem az összes érintett, talán nem ok nélkül megbántott szülő nevében: szándékuk sokkal inkább SEGÍTŐ (!), mint erőszakos. Jómagam is így vagyok ezzel.
Elmélete mindenesetre érdekes, miszerint nem kell segítő kezet nyújtanunk gyermekünknek a szobatisztaság eléréséhez, mert előbb-utóbb úgyis megtanulja. Biztosan így van, érdekes lenne ezt az elméletet a járás megtanulásánál is alkalmazni. Miért nyújtanánk segítő kezet tipegő kisbabánknak, ha előbb-utóbb egyedül is megtanul közlekedni? Nem hinném, hogy lenne szülő, aki jó szívvel hagyná elesni gyermekét, kitéve ezzel mindenféle sérülésnek. Ha semmiféle segítséget, hangsúlyozom: segítséget(!) nem adunk csemeténknek a szobatisztaság elérésében, számtalan lelki sérülés célpontjává tehetjük. Muszáj ez, ha el is kerülhetnénk?
Megnyugtathatom, hogy a szobatisztaság elérésében segíteni vágyó szülők sem hagyják kakisan, pisisen gyermeküket, ők is megteszik kötelességüket. Higgye el, a kakis, pisis ruhák, ágyneműk sikálása, folyamatos mosása sokkal nagyobb áldozattal jár, mint az Ön által említett pelekacsere. Természetesen nem szeretném rosszhiszeműen azt gondolni, hogy saját kényelme érdekében söpri szőnyeg alá a megoldásra váró feladatokat, sokkal inkább elhiszem, hogy gyermekét szeretné óvni. Ennek okán viszont én is hasonló hozzáállást kérnék Öntől: a segítő szándékú szülők igyekezetét ne hasonlítsa anális megerőszakoláshoz, lássa benne inkább a szeretetteljes segítő szándékot!
az Óvónő