A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kislányomat már 1 éves kora óta szokatom a bilizésre. Minden reggel ébredés után rátettem a bilire, és szépen sikerült is megszoknia, hogy belepisilik. 20 hónapos korára elég érettnek láttam arra, hogy levegyem róla a pelenkát, és pamut alsóneműt kapjon nappalra és éjszakára is. Két-három napig nagyon nehezek voltak a nappalok, de aztán egyszerre csak szobatiszta lett. Alvás közben soha nem pisilt be. Ráadásul nem is a bilit, hanem a vécét használtuk – szűkítővel. Voltak olyan időszakaink, amikor három hétig sem pisilt be. Hozzáteszem, általában időközönként vittem ki a vécére, és szerintem megszokta, hogy akkor pisiljen. Kakinál mindig szólt, szinte soha nem is volt kakis baleset. Csak lassacskán szokta meg, hogy ha pisilnie kell, akkor szóljon. Ez is általában idegen helyen volt jellemző, otthon inkább kivárta, hogy kivigyem a vécére. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem történtek balesetek!
Úgy gondolom, két éves korára szobatiszta lett.
De két évesen elkezdtük a bőlcsődét! És itt kezdődtek a problémák!
A bőlcsődében minden nap legalább kétszer bepisilik, és sajnos – ami engem teljesen ledöbbentett, még a déli alváskor is elkezdett bepisilni, ezért alvásra bugyipelenkát adtak rá. Az egyik gondozója gúnyosan megjegyezte, hogy nem tapasztaltam, hogy a kislány szólna, ha pisilnie kell?
Mit tegyek, kedves Ovónő?
Már otthon is kezd rászokni, hogy nem szól, csak elvonul és bepisilik, naponta többször is! Eléggé kétségbe vagyok esve, mert már szobatiszta volt, de most kezdődnek csak a problémák!
Vagy ez csak alkalmi probléma lesz, és újra visszatér az eredeti kerékvágásba?
Előre is köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Kislánya még épphogy magáévá tette a szobatisztaság szabályait, a bölcsőde kezdés lelki terhe minden eddigi eredményt lerombolt. Valószínűnek tartom, hogy ha nem kezdték volna el a bölcsődét, hanem továbbra is a megszokott, érzelmi biztonságot nyújtó otthoni közegben maradhatott volna a kislány, mindez nem történt volna meg.
Feltételezem, hogy a bölcsődekezdés szükségszerű kényszerhelyzetből történt, így a jelenlegi körülmények között kell megoldást találni a problémára. (Egyébként azt javasolnám, ne erőltesse a bölcsit és ha teheti, maradjon otthon a kislánnyal.) Ha mindenképpen szükség van a bölcsődére, akkor feltétlenül kérje a gondozónők aktív együttműködését. T.i.: ne várják, míg a gyermek magától szól, hanem biz. időközönként ők küldjék el pisilni. Az alvás alatti bepisilés a beszokással és a lelki egyensúly helyrebillenésével párhuzamosan rendeződni fog. Javaslom tehát, ne aggódjon, hanem kérje a gondozónők segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónő