Mint oly sokan mások, én is gyermekem szobatisztasága kapcsán szeretnék Öntől tanácsot kérni.
Megválaszolva: 2003. szeptember 12.
A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Mint oly sokan mások, én is gyermekem szobatisztasága kapcsán szeretnék Öntől tanácsot kérni.
Már nem először látogattam el erre az oldalra, mert úgy gondoltam, nem vagyok egyedül a problémámmal, de olvasva a közreadott leveleket, szükségét érzem a személyre szabott tanácsadásnak.
Kislányom 3 éves múlt májusban, szeptembertől óvódába jár.
Nem szokatlan számára a közösség, hiszen ezt megelőzően bölcsis volt.
Nagyon korán elértünk arra a szintre, hogy jelezze, ha pisilnie, vagy kakilnia kell, de elég nehezen tudtuk rávenni arra, hogy használja a bilit, vagy a WC-t. Aztán, ahogy ez lenni szokott, egyik napról a másikra örömmel használatba vette mindkettőt, de szigorúan csak pisilés céljából és csak otthon. A felnőtt méretű WC-t szűkítővel használja, semmi félelme ezzel kapcsolatban nincsen, annyira, hogy otthon a bili már szóba sem kerül.
A bölcsis WC-t viszont pánikszerüen utasította el, ott következetesen bilit használt és folyamatosan arról akart mindenkit meggyőzni, hogy azért nem ül rá a kicsi WC-re mert belecsúszik a feneke.
Kérdésemre, hogy tudnak-e ilyen esetről a bölcsiben, esetleg láthatott-e ilyet más gyerekkel megtörténni, nemleges választ kaptam.
A kakilást pedig otthon is pelekába oldja meg, azzal az indokkal, hogy "mert nem akarom a WC-be".
Tartottunk attól, hogy ezek tudatában az ovi nem lesz megoldható, de örömünkre olyan fogadtatásban volt részünk és olyan türelemmel fordulnak a kislányunk felé, hogy kezdeti félelmünk elmúlt.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kakilás nem változott, csak otthon és csak pelusba. A pisilés viszont jobban aggaszt bennünket, mivel ez a második hete az oviban és mereven elzárkózik a kis WC használatától, egész nap nem pisil, csak késő délután, mikor hazaérünk, azon csodálkozom, hogy eddig még csak egyszer pisilt be. Úgy sem sikerült rávennünk, hogy bevittem az otthoni szűkítőt, sőt, az óvónénik még azt is megtették, hogy a szűkítővel elkísérték a felnőtt WC-re, de ez sem járt sikerrel.
Amikor elbeszélgetünk erről, nekünk is és az óvónőknek is azt mondja, hogy azért nem, mert baja esik.
Mindannyian arra gondolunk, hogy a bölcsiben történhetett valami, de ezt feloldani benne eddig nem tudtuk és mostmár tanácstalanok is vagyunk, az összes eddig próbált praktikánk csődöt mondott.
Hiába próbálkoztam a kedvenc macijával is, mert erre a trükkre egyszerüen kijelenti, hogy a maci tud a WC-be kakilni és pisilni, mert ő ügyes, de ő maga viszont még egyébként is kicsi, majd ha nagy lesz, akkor belekakil a WC-be.
Tudni kell, hogy korát meghaladó a beszédkészsége, szóhasználata, okos, érdeklődő, cserfes kislány, viszont minden új dolog riasztja és elég sok idő és türelem szükséges ahhoz, hogy megbarátkozzon az újdonságokkal. Ha azonban siettetik, akkor hatalmas daccal reagál, amit nagyon nehéz enyhíteni.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikerült a levelem, remélem, tud számunkra tanáccsal szolgálni, mert jelenleg mi is és az óvónők is keressük a megoldást.
Válaszát előre is köszönöm.
Gné Zita
Az óvónő válasza
Kedves Zita!
Érdekes az Ön által felvázolt probléma, ugyanis az alábbi kérdésben én is ellentmondásosnak érzem a kislány indokait: t.i. ha valóban fél a WC-től, mert belecsúszik a feneke, akkor az otthoni pisiléskor hogyhogy nem fél? Miért csak kakiláskor ill. az oviban jön elő az a bizonyos félelem? Erre a kérdésre a válasz számomra is rejtély. Okosabbat nem tudok esetükben javasolni, (hiszen valóban mindent megpróbáltak már, ami szóba jöhet), beszélgessen sokszor és sokat erről a témáról a kislánnyal! Magyarázza el neki, hogy nincs mitől félnie, mert Ön végig fogja majd őt, nem eshet bele a lyukba. Ha így sem jár sikerrel, úgy próbálkozzon a bábozással! Mesébe ágyazva, indirekt módon kérdezze meg az Ön bábfigurája a kislány bábjától, hogy miért utasítja el az ovis WC-t. Talán így, a bábozás közvetett módján fény derülhet valamire.
Úgy gondolom, ha egyszer esetleg megpróbálkozna az „elfogyott itthon a pelenka, használjuk inkább a WC-t” praktikával, a kezdeti félelmek az első sikerélmény után feloldódnának. Ez után valószínűleg nem lenne megállás a tökéletes és teljes WC használatig.
Amennyiben makacsul megmarad a probléma, úgy azt kell, hogy tanácsoljam, vegyék igénybe gyermekpszichológus segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónő