A szülő kérdése
Tisztelt óvónő!Kisgyermeknevelőként kérdezem az alábbi esetről:a kisfiú áprilisban 3 éves.Rendszeresen bekakil a bugyiba és azt még utólag sem jelzi.Láthatóan nem is szégyelli,mert jókedvűen játszik,rosszalkodik tovább.Szülő elmondása szerint soha,sehol nem szokott bekakilni,csak nálunk a bölcsiben.Na ez az,amit én nem hiszek .Ön mit gondol erről,én úgy tudom minden ilyen esetben szülő-gyermek konfliktus álla háttérben./Anyuka nem dolgozik./Mi a teendő?Köszönöm válaszát!
Az óvónő válasza
Tisztelt Levélíró!
Miből gondolja, hogy a szobatisztasági problémák hátterében csak és kizárólag szülő-gyerek konfliktus állhat? Ez korántsem igaz! Ha már korábban kialakult, stabilizálódott a szobatisztaság, a visszaesést sokféle tényező kiválthatja. Ugyanígy megzavarhatja a még folyamatban lévő, kialakulóban lévő szobatisztaságot is egy-egy rendkívüli esemény. (A kisfiúnál valószínűleg utóbbiról, azaz lassúbb érésről lehet szó, hiszen még csak 3 éves!) Kiváltó ok lehet például: bölcsődei beszoktatási nehézség, az új környezet-okozta feszültségek, türelmetlen nevelői magatartás, ...stb. Ha egy 3 éves kisgyermeknél szobatisztasági nehézségek adódnak, korántsem biztos, hogy akár a szülőben, akár a gyerekben kell a hibát keresni. Ha Ön nevelőnő, akkor tudnia kell, hogy ez ebben az életkorban nem egy ritka, „beteges“ probléma, hanem egy igenis gyakorta előforduló dolog, amit csak és kizárólag türelemmel, szeretettel lehet kezelni. Előbbiekkel, valamint sok-sok játékossággal szép eredmények érhetők el. (Ajánlom figyelmébe „Szobatisztaság játékkal, könnyedén c. könyvemet)
Fejlesztőpedagógusként felhívnám a figyelmét arra is, hogy például a hiperaktivitás (ez nem betegség, hanem egy állapot!) egyik jellemző kísérő tünete a szobatisztaság lassúbb kialakulása. Ha a kisfiúnál a pedagógiai vizsgálatok erre engednek következtetni, ott a hiperaktivitást kell célirányosan kezelni, óriási hiba lenne tisztán a szobatisztaságra fókuszálni!
Üdvözlettel: az Óvónő