A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Majdnem 4 éves kisfiam van, akivel eddig semmilyen problémám nem volt itthon sem és az oviban sem.Utóbbi hetekben viszont el kezdett éjszakánként bepisilni.Uyganekkor kezdődtek a problémák az oviban is, mivel az egyik hasonló korú kisfiú, amikor úgy gondolja, el kezdi verni , köpni, marni a fiamat.Sajnos nem csak őt, a többi gyerek anyukája is panaszkodott már rá.Azóta nem akar menni oviba, pedig addig soha nem volt probléma , amikor ott hagytam.A délutáni foglalkozásokon (foci, hittan), amit eddig imádott, nem tudom egyszerűen ott hagyni.Csimpaszkodik a lábamba, hogy ne menjek el, nem akar itt maradni.Reggelente mindig kérnem kell az ovónők segitségét, és szabályszerűen ki kell tépni a kezemből a gyereket, mert nem enged el.Már reggelente kezdi, hogy nem akar menni oviba.Ha kérdezem, miért az válaszolja, hogy "nem akarok menni oviba, mert a M. megüt".Kértem az óvónéniket, h figyeljenek egy kicsit oda, de sajnos túl sokan vannak a csoportban, nem tudnak külön ezzel a problémával foglalkozni.Nővére szintén ebbe a csoportba jár, tehát őt is kértem, hogy azonnal szóljon az ovónéninek, ha észlel valamit.
Hozzá kel tennem, hogy márciusban született meg a kis húguk.Fiam is és lányom is nagyon nagy szerettel beszélnek róla, imádják, babusgatják.Tehát nem veszek észre semmi féltékenységet.Az óvónők mindig ezt hozzák fel indokként, hogy a fiam túl érzékeny és most látja hogy mindig a babával vagyok elfoglalva, kevesebb idő jut rá, és igy reagál a problémára. A baba márciusi, a probléma viszont pár hete kezdődött.Lehet hogy csak "most esett le a tantusz", hogy a kisbaba mindig itthon marad és mégis konkurencia neki?És azért pisil be.Vagy tényleg fél óvódába menni ?!Mennyire engedjek a fiam kérésének, ha azt mondja itthon szeretne maradni?Lehet hogy ez csak egy fázis, ami majd elmúlik?
köszönettel ,várom válaszát
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Sorai alapján számomra sokkal inkább valószínű, hogy a problémát a verekedős társ felől kell megközelíteni, mint a testvérféltékenység irányából.
Amit Ön idáig megtett a gyermekért, azzal teljesen egyetértek. Jó, hogy felhívta a problémára az óvónők figyelmét, helyes, hogy a nővérke vigyázó tekintete is óvja a fiúcskát. Érdemes lenne azonban ismét kérni a pedagógusok segítségét, mégpedig karöltve, együtt azokkal a szülőtársakkal, akiknek szintén hasonló gondjuk van. Így kisebb az esély arra, hogy szőnyeg alá lehessen söpörni a megoldandó problémát vagy más, külső tényezőkkel elkenni.
Az óvodától való tartózkodást azonban nem tartom jó megoldásnak, mert így csak mélyülne a szakadék a kisfiú és az óvoda között.
Üdvözlettel: az Óvónő