A szülő kérdése
Kedves Óvónő
Nem szülőként hanem ,óvodai dajkaként szeretnék kérdezni öntől.Pár hónapja dolgozom egy óvodában nagy lelkesedéssel kezdtem a munkát nagyon szeretem a gyerekeket,és családom és környezetem szerint is nagyon könnyen szót értek az emberekkel . Alapvetően mosolygos ,jó humorú embernek tartanak,egy jó szó nem kerül semmibe ,ha tehetem kerülöm a konfliktust de most mégis egy ilyen helyzetbe kerültem. Az óvodánkban hiányzik a csoportom egyik óvónénije,22-25 gyerek jár a csoportba kiscsoport és kis középső vegyesen,a másik óvónéni aki az óvodavezető is egyben hetek óta "egyedül" van .Sokat vagyok a csoportban sokszor egyedül ,vagy a másik dajkával mert neki a papír munkát is elkell végeznie,vagy dolga van .A gyerekek ragaszkodni kezdtek hozzám vannak még síros beszoktatós kicsik is ,néha ölbe veszem kicsit őket megbeszéljük h mikor mennek haza ,de közben figyelek a többiekre is .Ebből adódik a probléma egy nap kizavart a csoportból,h nincs nekem kint dolgom? h úgy érzi mindtha át akarnám venni a helyét meg h van neki 25 éves tapasztalata talán elbír egyedül is ennyi gyerekkel,vegyem fel a telefont ha csörög ,meg nézzem h ki jön megy a folyosón,mert az nem aző dolga ,de a szülőkkel se beszéljek mert már azok is hozzám fordulnak ha kérdezni akarnak valamit.Én azóta többnyire sírdogálok ha eszembe jut a dolog,meg sem fordultak a fejemben olyanok amiket a fejemhez vágott,a többi dolgomat is mindig elvégzem addig nem megyek a csoportba , azóta nem mentem csak ha reggeliztünk meg ebédkor mert mostmár nem tudom mit vár tőlem,én úgy tanultam h a dajka az óvónő segítője ,nem "csak"takarítónő,és azt gondolom h mindegy h ki vígasztalja meg azt a kisgyereket ez nem presztizs kérdés mi vagyunk ő értük és nem fordítva. Kérem írja meg mi a dolga egy dajkának és mi nem ,és mit tegyek én ebben a helyzetben. Nagyon köszönöm .
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Megértem Önt, hiszen bizonyára érzékenyen érintette, hogy minden jó szándéka ellenére rosszul sült el a segítőkészsége. Mivel így a messzi távolból a konkrétumok ismerete nélkül lehetetlen lenne kellő objektivitással megítélni a dolgokat , így mindenképpen csak azt tudom javasolni, üljön le a kolléganővel és beszéljék meg a problémát! Kérdezzen rá minden részletre kiterjedően (!), hogyan, miként tudna a segítségére lenni. Mondja el neki is, hogy minden tettét csak a jó szándék vezérelte, így valószínűleg ő is rádöbben majd, hogy félreértette a maximális segítőkészséget. Előbbiek segítségével remélhetőleg sikerül mindenki számára megnyugtató módon, emberségesen megbeszélni, egyeztetni a továbbiakat.
Üdvözlettel: az Óvónő