A szülő kérdése
Jó napot!
4éves a kisfiam,most lesz középsős,de még mindig nagyon utál óvodába járni.Már csak ha kiejtjük a azt a szót hogy ovi akkor az egész napja el van rontva a gyereknek, üvölt,sír hogy ő nem akar menni.Sokszor mondta hogy az ovónénik nem segítenek neki pl:az öltözésben,vetkőzésben,hiába kéri.Az udvaron szokták bántani,homokot szórnak a nadrágjába a szemébe,hátba verik,gyomron ütik meg stb...Nem mer szólni az óvónéninek mert fél hogy őt fogják sarokban állítani,vagy az a válasza az óvónőnek hogy most beszélgetek nem érek rá. Akkor kérdem én hogy minek van ott a dadussal hogy csak beszélgessenek?!Ha rákérdezek akkor meg annyi a válasz,hogy el ne higgye már anyuka!!!Télen is pl:egy nagyon vékony melegítőbe vitték ki az udvarra,szegény meg otthon panaszkodott hogy majd meg fagyott kint,erre is rákérdeztem,ez volt a válasz:jaj hát nem vette fel a gyerek a vastag nadrágot!Nem azért de erre is szerintem az óvónőnek meg a dadusnak kellene odafigyelni,és ennyit mondtak hogy legközelebb odafigyelnek.Sajnos vidéken élünk Tápiószőlősön,nem tudom másik óvodába íratni,mert Ceglédre drága lenne a bejárás.Kérdezem én hogy ilyenkor mi a teendő?!vagy már végig utálni fogja az óvodát?! Legszívesebben kiosztanám az óvónőket,de akkor meg a gyereknek ártanék.Eleve nem szimpatikus az óvoda,ha tehetném már rég másik oviba írattam volna,de ezt a gyereknek soha nem mondtam, meg nem mutattam ki.Kérem segítsen hogy mi lenne a jó megoldás! Válaszát előre is köszönöm!
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Valóban nem könnyű a helyzetük, a problémára pedig mindenképpen megoldást kell találni. Nem lehet elbagatellizálni a kérdést, hiszen a kisfiúnak nem csak a lelki, de a testi egészsége is veszélybe kerülhet. Egy 4 éves, kiscsoportos picurtól nem lehet elvárni, hogy egyedül, felelősséggel eldöntse, milyen ruhát vesz fel. Ugyanígy az sem várható el tőle, hogy ruháját segítség nélkül fel-, és levegye, ebben az életkorban igenis szükség van a felnőtt támogatására, segítségére. Az önállóság nem alakul ki varázsütésre, fokról-fokra kell építgetni, segíteni, adott esetben elmagyarázni, mikor miért adunk rá ilyen vagy olyan ruhadarabot. Ha pedig segítségért fordul a pedagógushoz a gyermek, azt a felnőttnek meg kell hallania és kezelnie kell a kérdést.
Mindenképpen azt javaslom, üljön le beszélni az óvónővel, és higgadtan, de egyértelműen adja a tudtára problémáit. Mondja el neki őszintén gondjait, és kérjen érdemi megoldást, hiszen kisfia lelki egyensúlya is csak ennek nyomán fog helyreállni. Amíg úgy érzi, hogy a pedagógusok nem állnak mellette, nem nyújtanak számára stabil érzelmi bázist, nem fog változni az óvoda-utálat. Ha a beszélgetés nyomán sem történik semmi, forduljon az óvoda vezetőjéhez.
Üdvözlettel: az Óvónő